Fogorvosi Szemle, 1976 (69. évfolyam, 1-12. szám

1976-07-01 / 7. szám

198

BORBÉLY LÁSZLÓ DR. ÉS MTSAI

Eredmények

Az azonnali haemostasis valamennyi esetben kielégítő volt. Utóvérzést egy esetben észleltünk: egy haemophiliás beteg három egymás mellett levő őrlőfogának eltávolítása után egy héttel jelentkezett, a sebszélnél észlelhető szivárgó vérzéssel, mely újabb GRF ragasztás után megszűnt. Utófájdalom 4 beteg esetében jelentkezett, ami a formalin és rezorcin szövetizgató hatása miatt kialakult steril ostitissel magyarázható. A fájdalom a műtét utáni napon volt a legnagyobb, és 5—6 nap után*,spontán megszűnt.

A ragasztó feloldódásának és kilökődésének ideje megegyezett a Kelemen által említett időtartammal (10—20 nap), bár jó gyógyhajlam esetén már a 4—5. napon is kilökődött. Azokban az esetekben, amikor súlyosabb fokú vérzékenységről volt szó (haemophilia), vagy a beteg általános állapota, vagy a betegség jellege miatt (cirrhosis, leukaemia) a sebgyógyulás elhúzódó volt, a ragasztóanyag később lökődött ki. Feltételezzük, hogy az alveolus üregéhez való tapadásban szerepe lehet a sebgyógyulásnak.

Az extractiók többségét ambulanter végeztük, a műtét és ragasztás után egy órával a betegeket hazabocsátottuk. (Az egy órai várakozás az esetleges utóvérzés észlelése miatt szükséges.) Fekvőosztályon] 5 beteget helyeztünk el: kettőt mentővel utaltak vidékről klinikánkra postextractiós vérzéssel, három esetben pedig a beteg általános állapota, illetve szociális okok miatt történt a beavatkozást követően 2—4 napi obszerváció.

Megbeszélés

Az eddig ismert és alkalmazott helyi vérzéscsillapító eljárások [2, 4, 5, 9, 10] nem nyújtanak minden esetben kielégítő vérzéscsillapítást, megbízhatatlanok, egy részük munkaigényes (akrilát-lemez). A véralvadási viszonyok helyreállítása pedig nem veszélytelen eljárás. A vérkészítmények adása magában rejti az inoculatiós hepatitis veszélyét, azonkívül gátlótestek kialakulásához vezethet [8], s emellett hosszadalmas és költséges intézeti elő- és utókezelést igényel. Az anticoagulans kezelés félbeszakítása thrombotikus szövődményhez vezethet.

A gyakorló fogorvos és a szájsebészeti osztályok számára igen nagy jelentőségű egy olyan egyszerű és veszélytelen módszer ismerete, melynek alkalmazásával a vérzékeny betegek extractiós sebe megnyugtatóan ellátható. Eddigi tapasztalataink szerint a Kelemen-féle módszer egyszerűsége és olcsósága miatt a vérzékeny betegek fogsebészeti vérzéscsillapítására a legalkalmasabb.

IRODALOM: 1. Braunwald, N. S. és Tatooles, C. J. : Surgery, 59, 1024 (1966). — 2. Brenner F., Halmavánszky B. és Karkos E. : Fogorv. Szle, 63, 374 (1970). — 3. Cooper, C. W. és Falb, R. D. : Ann. N. Y. Acad. Sei. 146, 214 (1968). — 4. Imre I. : Fogorv. Szle, 55, 345 (1962). — 5. Ivankievicz D. : Fogorv. Szle, 53, 308 (1960). — 6. Kelemen Zs. : GRF szöveti ragasztó alkalmazása a veseparenchyma-sebészetében. Kandidátusi értekezés, 1974. Pécs. — 7. Kelemen, Zs., Luccioni, P., Lachand, A. T. és Auvert, J. : Ann. Chir., 26, 807 (1972). — 8. Kelemen Zs., Vajda L., Ralovich w., Henry, F. és Vergoz, D. : Orvosi Hetik, 115, 2663 (1974). — 9. Kovács B. és Tóth K. : Árkövy Vándorgyűlés, 1974. Szeged. — 10. Ladányi J. : Orvosi Hetik, 110, 1297 (1969). — 11. Tatooles, C. J. és Braunwald, N. S. : Surgery, 60, 857 (1960). — 12. Vergoz, D., Henry, F., Kelemen, Zs., Läufer, J. és Cringon, J. L. : La Nouvelle Presse Médicale, 1459 (1973).

JI. B o p 6 e H, A. C a 6 o, A. M a p u : Rannbte k npuMeHemuo e xupypauu noAocmu pma mKUHeeoü kmüku U3 Mcajiamunbi, pe3opguHa u 0opMaAbdeauda ()KP<1>). (Memod KeAeMena)

ÄBTOpbl COOÖmaiOT O CBOeM OriblTe C TlOHeBOH KJieHKOH >KPO, KOTOpyiO OHM npMMeHHJlH ana yrojieHHH KpoBoreneHMH npn xHpyprHneCKHx BMemaTejibCTBax Ha 3y6ax y KpoBO-