Fogorvosi Szemle, 1976 (69. évfolyam, 1-12. szám
1976-06-01 / 6. szám
STOMATOLOGIAI INTÉZET FELADATAI 165 egyrészt a hallgatók homogenitására, másrészt a jelentkezési lehetőség korlátozására törekedtek. Az elmúlt 5 esztendőben viszont (1971—76-ig) már jelentős számú olyan tanfolyamot rendeztünk, amelyre a résztvevők valamilyen szempont szerint osztályozva, csoportosítva jelentkezhettek, illetve nyerhettek irányítást. Ilyen tanfolyam fajták a szakorvosjelöltek, a csoport- és osztályvezető főorvosok, a megyei és fővárosi területi stomatologus főorvosok és a diploma elnyerésétől nem rendelőintézetben (pl.: körzeti fogorvosi munkahelyen) dolgozó fogorvosok számára rendezett („szintentartó”), valamint a fővárosi rendelőintézeti szájsebészeti szakrendeléseken a stomato-onkologiai betegek irányításában résztvevő szakorvosok számára rendezett tanfolyamok. A jövőben várhatóan szükséges lesz még jónéhány, a hallgatók tudatos, célszerű irányításával benépesített tanfolyam szervezése. Ezek valószínűleg a parodontopathiás betegek gyógykezelésével, a fogászati prevenciós osztály, a fogorvosi anaesthesiologia, a megyei, illetve területi protetikus főorvosi teendők kérdéseivel foglalkoznak majd. Természetes, hogy e tanfolyamokra az állami fogbetegellátás támasztotta társadalmi igény mértékében szükséges a résztvevők számát és személyét meghatározni, a helyi szakirányító szervek és szaktanácsadók véleménye alapján. A közelmúltban végzett felmérés alkalmával tájékozódtunk arról, hogy milyen mértékben veszik igénybe a helyi szakigazgatási szervek felelősei a fogorvos-továbbképzésre történő irányítás esetében a szaktanácsadó főorvosok véleményét. A 19 megyéből csak 8 helyen kérték a szaktanácsadó véleményét, 9 helyen egyáltalán nem, 2 helyen pedig csak elvétve. A szakorvosképzéssel kapcsolatban úgy tűnik, hogy belátható időn belül a szakorvosi vizsgára előkészítőn kívül másfajta tanfolyam rendezésére nem kerül sor. Amennyiben a stomatologia szakterületén belül a specializálódást jelentő szájsebészeti, fogszabályozási vagy egyéb külön szakorvosi képesítés megszerezhető lesz, a képzés főként a munkahelyen (kiképzőhelyen), vagy egyéni továbbképzés formájában történik majd, valószínűleg előre meghatározott tematika és program alapján. Intézetünk tanfolyamos jellegű továbbképzésével foglalkozva igyekeztünk összefoglalni ez irányú tevékenységünk egy részét. Nem kerülhetett sor az egyéni továbbképzések kapcsán jelentkező feladatokra, az Intézet saját dolgozói számára szervezett oktató-nevelő tevékenység ismertetésére. Ügy gondoljuk, meg kell említenünk, hogy Intézetünk előadói, mint mindig, e periódusban is szívesen vállaltak az Intézet falain kívül is előadásokat. E meghívásokkal kapcsolatban — mivel ezek újabban egyre gyakoribbak —tájékozódtunk, hogy hány megyében van rendszeres, tudományos, továbbképző igénnyel szervezett szakmai összejövetel. Kiderült, hogy már csak négy olyan megye volt az elmúlt évben, ahol nem törekedtek valamilyen társadalmi jellegű szakmai megmozdulás rendezésére. Ez az igény, amely a szakmai rendezvények iránt megnyilvánul, az utóbbi néhány év örvendetes eredménye, mert mintegy 10 esztendővel ezelőtt még csak négy megyében szerveztek a továbbképzés célját is szolgáló összejöveteleket. Lehetséges, hogy e rendezvények az elkövetkező időben jelentősebb szerepet kapnak, mert a továbbképzés szükséges és tervezett decentralizálásának ez egyik kiegészítő formája lehet. IRODALOM: 1. Faradi L.: Az orvostovábbképzés helyzete és feladatai. Orvosképzés, 49, 406 (1974). — 2. Kádár T.: Hozzászólás az orvostovábbképzés problémáihoz. Orvosképzés, 41, 237 (1966). — 3. Orsós S.: Fogászati egyészségügy kérdései. Fogorv. Szle, 63, 136 (1970). — 4. Orsós S.: A Központi Stomatologiai Intézet szerepe a magyar fogorvos továbbképzésben. Fogorv. Szle, 64, 195 (1971). — 5. Orsós S., Péter V A stomatologiai ellátás szervezése a Szovjetunióban. Fogorv. Szle, 65, 290 (1972).
