Fogorvosi szemle, 1975 (68. évfolyam, 1-12. szám)
1975-03-01 / 3. szám
PULPAKEZELÉSEK 70 tettünk (1. ábra). A beteg a következő napon az ellenőrző vizsgálat alkalmával elmondta, hogy erős fájdalmai megszűntek, csupán néhány alkalommal érzett egy-két másodpercig tartó nyilaié fájdalmat. Hét hónap múlva, a következő ellenőrző vizsgálatkor foga vitalis, tünetmentes és functio-képes volt. A röntgenkép— mesialisan — már vékony ingerdentin-réteg kialakulásét mutatta. Páciensünk, ettől kezdve többször is megjelent más fogászati kezelés céljából, de jobb alsó hatos fogára soha nem panaszkodott. Legutoljára a kezelés után 51 hónappal ellenőriztük, amikor a fog továbbra is vitálisnak, tünetmentesnek és functio-képesnek bizonyult. A második röntgenképen (2. ábra) jól látható a kialakult ingerdentin. Megbeszélés Kezeléseink feltehetőleg azért voltak eredményesebbek a több gyökércsatornájú fogakon, mert a praemolaris és főleg a molaris fogak pulpa-vérellátása kedvezőbb az egy gyökércsatornájú fogakénál. Eredményeink megegyeznek az irodalmi adatokkal [6, 8]. A tünetmentes és a kezdeti pulpitises tüneteket mutató fogak kezelési eredményei közölt különbségek magától értetődőek [6, 8, 11, 12]. A kezdeti pulpitises tüneteket mutató csoporton belül a kezelések sikeres, ill. sikertelen voltát a következő tényezők befolyásolhatják: A caries következményes megbetegedései — a folyamat előrehaladtával — irreversibilis elváltozásokat hoznak létre a pulpa szövetében. A kezdődő pulpitis kezelése akkor járhat, eredménnyel, ha a sapkázást még a reversibilis elváltozás idejében végezzük. Tekintettel arra, hogy a rendelkezésünkre álló klinikai diagnostikai lehetőségek nem pontosak, nem tudjuk mindig elkülöníteni a reversibilis és irreversibilis pulpaelváltozásokat és ez eredményezi a kezdeti pulpitises tüneteket mutató csoporton belüli fogak sapkázási eredményei közötti különbségeket [2, 4]. Vizsgálati eredményeink nem mutatnak olyan feltűnő különbségeket, mint amilyenekre a szakirodalom alapján számítani lehetett volna, ami viszont a helyesen cliagnostizált kezdeti tüneteket mutató esetek gyógyíthatóságát bizonyítja. A kontrollált direct fogbélkezeléseink nagyobb száma azzal magyarázható, hogy kezeléseink során minden esetben a felpuhult szuvas dentin maradéktalan eltávolítására törekedtünk. A lényegesen kisebb számú elvégzett és ellenőrzött indirect sapkázások eredményei — az esetek kis száma miatt — kevéssé alkalmasak reális következtetések levonására. Az ismertetett therapia eredményességében két tényező szerepelhet: 1. az alkalmazott Neocalc-7 gyógyszeres hatása és 2. a további fertőzést megakadályozó mechanikus eljárás, melyek szorosan kapcsolódnak egymáshoz. A Neocalc-7 hatásmechanizmusát az irodalmi adatok szerint a következőkben összegezhetjük: OH ionjaival csökkenti a gyulladásos szövetek savanyú vegyhatását, aktiválja a pulpaszövet alkalikus phosphataséját, antiseptikus hatást fejt ki és szűkíti a capillarisok lumenét. A Ca-ionok tömörítik a eapillarisok falát, csökkentik azok áteresztő képességét [7], feltehetőleg ugyanakkor hozzájárulhatnak az ingerdentin képződéséhez szükséges mészsó ellátásához [11], bár ez biocheniiailag nem bizonyított. Mint marószer, a Ca(OH)., necrotizálja a szöveti sejteket, s így biokatalizátorokat szabadít fel azokból [10]. A Neocalc-7-ben levő steril emberi dentinforgács ugyancsak biokatalizátorként hat, a szulfonamid pedig baktericid hatású [6]. Biokatalizátorként szerepelhet ezenkívül a sapkázó művelettel a sebfelületre került saját dentinforgács is. A gyógyító eljárás másik részét képezhetik gyakorlati tapasztalataink szerint a további fertőzés lehetőségének kirekesztése mechanikai úton, amit a felpuhult szuvas dentinrészek gondos eltávolításával és a fémfóliával védett Ca(OH)-os sapkázást követő azonnali, végleges, jól záró fedőtömés elkészítésével igyekszünk biztosítani. A végleges fedőtömés emellett a fog plivsiologiás functióba állítását jelenti és hozzájárul a fogbél vitalitásának, restitutiós
