Fogorvosi szemle, 1975 (68. évfolyam, 1-12. szám)

1975-03-01 / 3. szám

70

PONGRÁCZ PÉTER DR.

Fogorvosi Szemle 68. 70—73. 1975.

A Békés megyei Tanács III. sz. u. k. kórháza mezőkovácsházi rendelőintézete (ig.-főorvos: Pongrácz Péter dr.) közleménye

Az odontoma compositum néhány gyakorlati és elméleti

kérdése

Irta: PONGRÁCZ PÉTER dr.

A fogászati szakirodalom az utóbbi években egyre gyakrabban ismertet odontoma-eseteket. Ennek okát főleg az elváltozás gyakoribb felismerésében látjuk. E ritka benignus daganat rendszerint csak mellékletként kerül diagnosztizálásra, és ellentétben a malignus tumorokkal, fel nem ismerése sem jár vitalis következményekkel. Tekintettel arra, hogy a felismert esetek sem kerülnek teljes számban közlésre, előfordulásuk feltétlenül gyakoribb, mint amilyen számban a szakirodalomban szerepelnek, míg a malignus tumorok száma a szájsebészeti osztályok adataiból jó közelítéssel meghatározható. Ebben látjuk az okát annak is, hogy míg Vámos és Csiba [24] szerint az odontomák az odontogen tumorok 1,9%-át teszik ki, Bhaskar [4] szerint az arány 7,34%.

Thoma [22] szerint az odontomák manifestatio ja a második, harmadik évtizedre tehető. E területen azonban az orthodontiai kezelés kibővülése, a fogszuvasodás korai terjedése és a fiatalkori fogpótlási igény változást hozott. Az odontomák egy része a dentitio befejeződése előtt feltétlenül észlelésre kerül, mint a Tamásy [21] által ismertetett esetben, ahol a 9 éves fiú fogszabályozási igénye vezetett az odontoma felismeréséhez.

Az odontomák leggyakoribb előfordulási területe Boros [5], valamint Gorlin és mtsai [9] szerint az alsó bölcsességfog és a felső szemfog tájéka. Az elváltozás természetesen a szájüreggel szomszédos területekre is kiterjedhet, így Kocsis [ 13] esetében a sinus maxillarisra.

Az odontogen tumorok, és ezen belül az odontomák csoportosításában az eltérő pathologiai szemlélet különbségeket hozott létre. Schmuziger [19], Stafne [20], Hutchinson [12] az odontomák közé sorol csaknem minden dentalis torzképződményt, Cheraskin és Langley [8] az odontomák közé sorolja az összes dentogen tumort, Bernier és Ash [3] pedig az ameloblastoma és enameloma kivételével odontomáról beszél. A legtöbb magyar szerző, így Winter [26], Polzer [16], Sárkány és Béres [18], Pongrácz [17] általában egy-egy eset ismertetése kapcsán az ellentmondásokat áthidaló csoportosításokat közöl. Ma már általában Gorlin és Goldman [ 10] korszerű pathologiai szempontokra épült inductiós osztályozási rendszerét fogadják el a magyar szerzők is [21, 23]. Nem hagyható azonban figyelmen kívül Langer [15] azon felfogása, hogy odontomának csak az az elváltozás tekinthető, melyben lágy vagy elmeszesedett tumorszövet is megjelenik. Haranghy [11] a szövet-túlproductiókat tumorokra, szövetfejlődési, valamint szervfejlődési hibákra osztja. Buday [7] és Baló [2] sem tartják valódi tumoroknak azokat a szövetszaporulatokat, amelyek ébrényi visszamaradt csírokból származnak és születés után nem, vagy csak a szervezettel, ill. hasonló szervekkel arányosan növekednek és fejlődnek. Ezen embryonalis eredetű képletek közül a hibás fejlődésre visszavezethetőket hamartomáknak, az eltévedt csírokból származóakat choristomáknak nevezzük.

Véleményünk szerint a fogazattal együtt fejlődő és a fogfejlődéshez hasonlóan végleges formát nyerő azon képződmények, melyek a fogfejlődésre jellemző