Fogorvosi szemle, 1975 (68. évfolyam, 1-12. szám)
1975-03-01 / 3. szám
68 ESZTÁRI IMRE DR. legtöbbször fogászati panaszt nem is okozva, csak mint kísérő jelenség mutatkozik. Esetünkben a 22, 23 fogak csúcsi területére lokalizálódé tipikus periostitis, ill. acut parodontitis periapicalis e fogak vitalitása mellett alakult ki. Dr. O. A. 44 éves orvos jelentkezett klinikánkon. Anamnaesisében szerepelt, hogy 7 éve készült fémvázas pótlásának használatát kb. 3 hónappal ezelőtt abbahagyta, mert a 22,23 melletti palatinalis nyálkahártyát törte. Hosszabb pihenő után viselésével újra megpróbálkozott, de panaszai kiújultak, sőt a 22,23 területén az áthajtásban is duzzanat keletkezett. Vizsgálatkor a bal oldali orrszárny és fossa canina területére terjedő duzzanat, s az alsó szemhéj oedemája volt észlelhető. Hiányos, atrophiás fogazata ápolt volt, a 22,23 területén az áthajlás erősen duzzadt, nyomásra leginkább a 22-nek megfelelően fájt. Mindkettő kp. érzékeny volt verticalis kopogtatásra, transverzálisra kevésbé. Az ínyszél alig volt lobos, nyomásra váladék nem ürült. A 22-ben szilikát, a 23-ban kis amalgám tömés. A vitalitás vizsgálat mindkét fognál pozitív volt, de kisebb mértékben, mint a kontroll fogaké. A klinikai diagnosis a 22-ből kiinduló periostitis, melyet a rtg-kép is támogatott (1. ábra). A fog rögzítés melletti trepanatióját erős dentinérzékenység miatt csak érzéstelenítésben lehetett elvégezni. A 22 pulpája eltávolítva egybefüggően jött ki és élő, normális makroszkopikus képet mutatott. Mivel a periostitist a fogon keresztül levezetni nem lehetett, a fog gyökértömése után a 22 területén incisio történt: pus bőven ürült. Néhány napos drainezés után a folyamat megszűnt. Az érzéstelenítés előtt elkezdett 23 trepanatiója nem lett befejezve, mert érzékenysége arra utalt, hogy ez a fog nem vett részt a folyamatban. 3. ábra 4. ábra
