Fogorvosi szemle, 1975 (68. évfolyam, 1-12. szám)

1975-01-01 / 1. szám

AZ ELŐADÁSOK ÖSSZEFOGLALÁSA

31

fogai szerepeltek; a felső állcsontra esett 76, az alsóra 29 anomáliás fog. Ez a 2,55 : 1 arány megerősíti az irodalomban többször is megadott viszonyt. Az előfordulás gyakoriságát tekintve a szemfog retentiója és helyzeti rendellenességei állnak az első helyen.

KLAMMT, J. (Schwerin, NDK)

A gyulladásos állcsont-cysták növekedése

A cysta növekedésének mechanizmusa és oka hosszú ideig ismeretlen volt. Statisztikailag dolgozta fel histologiai, histochemiai, histometriai és immunológiai vizsgálatainak eredményeit. Ezzel párhuzamosan meghatározta a cysta-bennék osmolaritását és electrophoreticus eredményeit. Mindezeknek az alapján úgy véli, hogy a cysta növekedésének tulajdonképpeni oka a chronikus hámgyulladás. Ez található több mint 80%-ban, és megoszlása jellemző az egyes cysta-típusokra: így a redicularis cystákban 90%-ban, a follicularis cvstákban 80%-ban található chronikus fal-gyulladás. Ezzel szemben viszont a hámeredetű nyák elválasztása olyankor figyelhető meg, amikor kisfokú, vagy egyáltalán nincs gyulladás. Felmerül a kérdés, hogy miért nem szűnik meg a cysta falának ez a gyulladása. Olyankor is fennáll a gyulladás, amikor a cysta tartalma steril. Feltételezi, hogy a gyulladás a legtöbb cysta esetében allergiás természetű. A cysta-folyadék osmolaritása a szérumhoz képest magas. Középértékben a vérszérumban 279,9, a cystában pedig 288,6 osmol kg értéket talált. Ez a magas értékű osmotikus nyomás nyilván folyadékvándorlást okoz a cysta belseje felé és ezzel növeli a.hydrostatikai nyomást.

GÖTZ GY. és NAGY I. (Semmelweis OTE Fogpótlástani Klinika)

A felső első kisőrlők fogkorona és pulpakamra méretei a serdülőkorban

10—16 éves 160 egyén eltávolított felső első kisőrlő fogát vizsgálták. A kor és nem szerint csoportosított fogaknak először külső jellemző korona méreteit határozták meg. A sexualis dimorphismus jeleit vizsgálva, ezek megerősítik a korábbi eredményeket. Akrilátba ágyazott fogak csiszolatán állapították meg a pulpaűr — fogkorona felszín közötti távolságokat, egy erre a célra szerkesztett optikai mérőműszerrel. Az észlelt értékek alapján megállapítható, hogy az odontoblastok tevékenysége nyomán már a fogáttörés után kialakul a pulpaűrnek a felnőttkorra jellemző nagysága. A vizsgálatok támpontot nyújtanak a serdülőkorúak konzerváló fogászati és protetikai kezeléséhez.

PONYI S. és NYILASI J.

(SZOTE Fogászati és Szájsebészeti Klinika és Orvosi Biológiai Intézet)

Mesiodistalis fogméretek összehasonlító vizsgálata szegedi iskolás gyermekeken

A szerzők 512, 10—16 éves iskolás gyermek maradó fogainak legnagyobb mesiodistalis átmérőit mérték le gipszlenyomatokon. Vizsgálati anyagukban — legalább három generációig visszamenően igazolt — Szegeden, illetve Szeged környékén született és élő gyermek csoport fogméretei szerepelnek. Módszertanilag lényegesnek tartják a lenyomaton mért klinikai mesiodistalis átmérő fogalmának elkülönítését — továbbiakban jelölése MDD —, mely nem azonos a kihúzott fog anatómiai mesiodistalis átmérőjével. Méréseikhez 0,1 mm pontosságú mérőműszert készítettek. Táblázatban közlik foganként a fiúk és lányok, illetőleg a két csoport összevont MDD átlagait. Közlik továbbá a fiúk—lányok közötti különbség szignifikancia számításának eredményét. A talált értékek és következtetések közel megegyeznek Moorrees, Clinch, Alvesalo, valamint Garn és mtsai más etnikai csoportokon mért eredményeivel.