Fogorvosi szemle, 1975 (68. évfolyam, 1-12. szám)
1975-01-01 / 1. szám
AZ ELŐADÁSOK ÖSSZEFOGLALÁSA 29 gófelületek (iatrogen ártalmak) sok esetben szerepelnek kiváltó faktorként. Megállapítható, hogy a gondos anamnesis és occlusiós analysis alapján végzett korrekt protetikai beavatkozásnak nagy a jelentősége a parafunctio megelőzésében. Komplex kezelést alkalmaz: a psychotherapiával párhuzamosan végzett functiós kezelést tartja a szerző a legeredményesebbnek a parafunctio gyógyításában. FAZEKAS A., LÁNG J. és NEMESSÁNYI Z. (SZOTE Fogászati és Szájsebészeti Klinika és I. sz. Belgyógyászati Klinika) Az izotóp-technika alkalmazásának lehetősége az állkapocsízület rendellenességeinek diagnosztikájában Az állkapocsízületi betegségek diagnosztikus módszerei között az izotópos vizsgálatok eddig nem szerepeltek. A gamma-kamera alkalmazása ezen a területen is lehetővé tette diagnosztikai módszereink fejlesztését. "m-technetium-pyrofoszfát izotóp segítségével a szerzők több mint 50 egészséges és kóros esetben vizsgálták a temporamandibularis ízületet. Vizsgálataik alapkérdése az volt, hogy vajon izotópos módszerekkel kimutathatók-e olyan functió-zavart okozó eltérések, melyek eddig más metodikával nem voltak bizonyíthatók. Kezdeti vizsgálataik biztató eredményeket nyújtottak. BENCZE J. (DOTE Stomatológiai Klinika) A száj stereognosisának vizsgálhatósága a gyermekkorban Három és fél éves kortól hat és fél éves korig, féléves korcsoportokba osztott 10—10 gyermeken vizsgálta 6 tagú, 3 nagyságban készült, jellegzetes idomokból álló sorozattal a szájban a stereognosis kialakulását, illetve viselkedését. A látatlanul a szájba helyezett idom felismerése egyrészt az elsődleges stereognosis képességtől függ, amely mai ismereteink szerint veleszületett tulajdonság, másrészt előzetesen szerzett ismeretektől, melyek az idom identifikálását lehetővé teszik. Míg 3,5—4 éves korban a vizsgált 18 idomból álló sorozatban a helyes felismerés gyakorisága csak 17,2% volt, ez 5—5,5 éves korra mintegy 66%-ra nőtt. A szerző vizsgálatai szerint az egyes idomok felismerésének gyakorisága gyermekeken az életkor mellett az idomok nagyságától és alakjától is függött; legjobban a legnagyobb idomokat ismerték fel, s legegyenletesebben a kör alakú idom felismerése változott az életkor haladtával. SZENTPÉTERY J. és SZENTPÉTERY A. (SZOTE Fogászati és Szájsebészeti Klinika) Az állkapocs horizontális mozgásainak elemzése Az oldalmozgás lényegéből következik, hogy a mandibulafej elmozdul haránt irányban is. Ezért a mozgáslehetőségek vetülete a koponyaalapon nem lehet egyenes, hanem felületnek kell lennie. Ezzel azonban együtt járna bizonyos mértékű kottyanás. lötyögés lehetősége, amit egyes artikulátorokon meg is figyelhetünk. Az állkapocs esetében viszont minden mozgás vezetett, egyértelmű és kottyanásmentes. Ennek a látszólagos ellentmondásnak keresték az okát, geometriai megfontolásaikat összevetve az anatómiai tényekkel. A mozgás-elemzés során a módosított Bonwill-háromszög sarkainak a viselkedését figyelték és a mozgást a fejecspálya síkjára vetítették. Amikor a symphysis-pont leírja a klinikailag regisztrálható rombus-rajzolatot, a hátulsó Bonwill-pont egy kis területen mozog, amely vizsgálataik szerint háromszögletes. Oldalai közül kettő egyenes, egy körív. Kölcsönös megfelelés van a háromszög és a rombus határvonalai, illetve belső pontjai között. A rombus kiindulási íve a várható módon körívnek bizonyult, a másik Ívről azonban kimutatták, hogy ellipszisnek a része; ez utóbbinak levezették az egyenletét. Fentiek alapján úgy vélik, hogy. az oldalmozgás modellezésében is (pl. artikulátoron) kívánatos egyértelmű, vezetett mozgásokat biztosítani.
