Fogorvosi szemle, 1975 (68. évfolyam, 1-12. szám)

1975-10-01 / 10. szám

HYPERODONTIA

299

Fogorvosi Szemle 68. 299—301. 1975.

Semmelweis Orvostudományi Egyetem Konzerváló Fogászati Klinikájának (igazgató: Bánóczy Jolán dr. egyetemi tanár) és a Fővárosi Gyermekjogászati

Központnak

(igazgató : Kovács Zoltán dr. főorvos) közleménye

Bilaterális hyperodontia esete

írta: V I G H IMRE dr. és KOMLŐDI ZSUZSANNA dr.

A fogazat leggyakoribb fejlődési rendellenessége, amivel a fogorvos munkája során találkozik: az aplasia és a hyperodontia [2, 3, 9]. Okának pontos és tökéletes megfejtése a mai napig sem ismeretes annak ellenére, hogy mind hazai, mind külföldi irodalma igen bőséges. A csírahiányt és a számfeletti fogakat általában [1, 2, 4, 6] öröklött fejlődési rendellenességeknek tekintik. Feltételezik azonban [9, 11], hogy a magzat vagy csecsemő állcsontjaira ható különböző ártalmak (csontfejlődési zavar stb.) is okozhatnak ilyen anomáliákat. Ma még kérdéses, hogy a belső-secretiós folyamatok zavara (enzimdefektus, hormonális defektus) mennyiben befolyásolják a fogléc fejlődését [1, 4, 6, 10].

A legújabb humán cytogenetikai kutatások szerint, a fejlődési rendellenességek keletkezésében a géneknek, mint az öröklődés funkcionális, molekuláris egységének van a legnagyobb jelentősége [4, 10, 12]. Bebizonyosodott, hogy ilyenkor az öröklődés cytologiai egységei, a kromoszómák károsodnak. A genetikai ártalmak három fő csoportja ismert: 1. monogen ártalmak, 2. multifaktoriális kóreredetű rendellenességek, 3. kromoszóma-rendellenességek. A genetikusok feltételezik, hogy a fogazati és az állcsonti anomáliák legnagyobb része a harmadik csoportba tartozik és a kóros gént a szülők heterozygotaként adják tovább [7, 10].

Ezeknek a fejlődési rendellenességeknek a megelőzésére jelenleg még nincs lehetőség. Véleményünk szerint az elkövetkező évek során a sejtbiológiai — ezen belül a gén — kutatások rohamos fejlődése talán megadja a választ ezekre a kérdésekre is.

Sok esetben, a számfeletti fogak családi anamnézise során, az öröklődés nem mindig bizonyítható. A génkutatók megállapították, hogy ilyenkor mégsem zárható ki az öröklődés lehetősége, mivel bebizonyosodott, hogy a gén-mutációk miatt az öröklődés számos variációja jöhet létre.

1. ábra

2. ábra