Fogorvosi szemle, 1974 (67. évfolyam, 1-12. szám)
1974-01-01 / 1. szám
KÖNYVISMERTETÉS 25 KÖNYV ISMERTETÉS Hoffmann-Axthelm, W Die Geschichte der Zahnheilkunde „Die Quintessenz”, Berlin, 1973. 415 o., 466 ábra. Az orvostörténelem és ezzel párhuzamosan a fogorvostörténelem iránti érdeklődés az utolsó évtizedekben megnövekedett. Míg világszerte sok fogorvostörténelmi tárgyú közleményt publikálnak és számos monográfiát adnak ki, addig egyetemes, részletes, a legújabb idők eseményeit is felölelő munkanem jelenik meg. Éppen ezért világviszonylatban hézagpótló Hoffmann-Axthelm fogorvostörténelme. A szerző a berlini Fogászati Klinika igazgató-professzora volt, majd 1964 óta a Nyugat-Berlin-i Orvostörténelmi Intézetben dolgozik, annak igazgatóhelyettese és az ismert, több kiadást megért Zahnärztliches Lexikon szerkesztője. A fogászat mint önálló szakma csak a XVIII. sz.-ban alakul ki. Ez a történelmi tény a könyv beosztásában úgy jut kifejezésre, hogy az I. része időrendi sorrendben, illetőleg földrajzi alapon ismerteti a fogászat történelmi adalékait a kezdettől az önállósodásig, a XVIII. század végéig. A II. részben, amelynek címe „a fogászat az iparosodás korában” szakít az időrendi szemlélettel és szakma egy-egy ágának történetét ismerteti. A régmúlt idők fogászati adalékainak felsorolásakor a paleopathologiai, paleostomatologiai adatoknak sajnálatos módon kevés figyelmet szentel, és inkább a fennmaradt tárgyi és irodalmi (írásbeli) adatokat sorolja fel. Az önállósodott fogászat történetének tárgyalását a fogpótlásokkal kezdi. Külön tárgyalja a lemezes protéziseket és anyagaikat, a korona- és hídpótlásokat és az obturatorokat. A lemezes protézis anyagai és készítésének módszerei lassan váltották egymást. A porcelán és kaucsuk csak lassan szorította ki az állati csontokból faragott fogsort és fogakat; természetes emberi fogakat is használtak a fogsorokban. Ezeket sokszor csatamezőköu maradt fiatal katonák hulláinak szájából szedték ki. Gardette francia származású amerikai fogorvos véletlen megfigyelése volt 1794 körül, hogy a teljes felső fogsort a szívóhatás (légnyomás) a helyén tarthatja. Schrott német fogorvost, e gondolat és módszer továbbfejlesztőjét, a funkciós lenyomat első leíróját 1864-ben nagy elismerésben részesítették. Az aranykoronát a francia Mouton 1746-ban már leírta, 1873-ban Beers kaliforniai fogorvos újra feltalálta és szabadalmaztatta. A fogpótlásokat, gyakran csapos fogakkal horgonyozták el. A rögzítő cement feltalálása előtt sokszor a szájban megduzzadó fa csapokat használtak. A konzerváló fogászat történetét a tömőanyagok, az eszközök és a kavitásalakítás-, gyökérkezelés történetére bontja. A konzerváló fogászat nagy személyisége Black, a korszerű kavitás-alakítás, az „extension for prevention” elv és a kontaktpont fontosságának leírója. Elveinek gyakorlati kivitelét éppen a fúrógép tette lehetővé, ő mégis a kézi eszközökkel történő kavitás-alakítás híve volt. A fogorvosi sebészet története a műszerek alakulására, a fájdalom megelőzés-csillapítás módszereire és a sebészi eljárások fejlődésére bontható. A sebészi kokainos érzéstelenítés úttörője Hoisted (1884) együtt működött fogorvosokkal és Hall fogorvosnak ő adta az első mandibularis érzéstelenítést. A „Novocain-Suprarenin” fogorvosi érzéstelenítés részletes kidolgozója G. Fischer volt (1906). „Kutatás és tanok” a címe a könyv zárófejezetének, amelyben csak a fogászati anatómia (szövettan) fejlődésével, a fogorvosképzóssel és a kariesz-kutatással foglalkozik. Nagy részletességgel értékeli Millernek a „még ma sem trónfosztott” kemikoparaziterelméletét. A műben 466 kitűnő ábra van; jó részük ismert-közismert, azonban van közöttük számos első ízben közölt érdekes kép is. Hoffmann-Axthelm egyetemes fogorvostörténelme elsősorban a német, az angolszász (főleg észak-amerikai), éa francia fogászat eseményeire, személyeire épül és így evvel magyarázható, hogy a magyar fogászat történelmével igen keveset (és sajnos pontatlanul) foglalkozik. Turnovszky, Arkövy, Iszlai, Zsigmondy, Károlyi és Orbán nevei szerepelnek e műben. A mű nagy erőssége az egyes fejezetek után közölt gazdag irodalom, a gondosan összeállított név és tárgymutató. A fogászat története és egy-egy gondolat-módszer-eljárás fejlődése után érdeklődő igen jó forrásműt lelhet Hoffmann-Axthelm müvében, amelyet valószínűleg még javított-bővített kiadások fognak követni. Huszár György dr.
