Fogorvosi szemle, 1974 (67. évfolyam, 1-12. szám)
1974-01-01 / 1. szám
RÁGÓKÉPESSÉG VIZSGÁLATA 23 Megbeszélés és következtetések Az egyes frakciók mennyiségének vizsgálata azt mutatta, hogy a természetes fogazatúak és a kivehető fogpótlást viselők között a legnagyobb eltérések az 1. és az 5. frakcióban vannak. Az 1. frakció kis szemcsenagysága miatt a legkedvezőbb az emésztés számára, és éppen e frakció súlya csökken igen erősen a részleges és teljes protézist viselők esetében. A legnagyobb szemcsenagyságú, tehát az emésztőnedvek számára legnehezebben hozzáférhető 5. frakció, a részleges és teljes protézist viselők esetében igen nagy mennyiségű. A normál ollóharapásos személyek rágóképessége lényegesen (17%-al) jobb a mélvharapásosokénál. Ebből megállapítható, hogy a megtartott mészetes fogazat rágóképessége függ a harapási formától. Az egyes őrlőfogak hiányakor mért rágóképességi értékekből számított 0/ -Rágóképesség protézis, 3. oszlop : alsó teljes, felső subtotalis vagy teljes protézis os adatok jelentősen eltérnek az Agapov által kidolgozott értékelési rendszer adataitól. Az egyik eltérés az, hogy saját értékelési rendszerünkben nem szerepelnek a frontfogak. Ennek az az oka, hogy méréseinkkel bebizonyítottuk, a frontfogak physiologiás functio közben nem rendelkeznek rágóképességgel. Méréseink szerint az egyes őrlőfogak százalékos rágóértékei magasabbak az Agapováltal leírt értékeknél. Elgondolásunk szerint ugyanis az egy állcsontfélben található összes őrlőfog hiánya teljes rágóképtelenséget okoz azon az oldalon, ezért az egy állcsontfélben helyetfoglaló összes őrlőfog százalékos rágóértékei összegének 50%-nak kell lennie. Ebből az is következik, hogy értékelési rendszerünk nem alkalmazható azokban az esetekben — néhány kivételtől eltekintve — amikor az antagonista állcsontfélen is őrlőfoghiány van. Véleményünk szerint ilyenkor nem alkalmazható semmiféle táblázatos értékelési rendszer, hanem laboratóriumi módszerrel kell szükség esetén a rágóképességet megmérni. A fix fogpótlást viselők rágóképességének mérési eredményei arra utalnak, hogy a hiányzó fogak pótlása ellenére a rágóképesség nem éri el a természetes fogazatúakét. Ennek egyik oka, hogy a hídtestek szélessége vestibulo-oralis irányban redukált, és ezért az őrlő-aprító felületek nagysága kisebb, mint a természetes fogak hasonló felületei. Másik oka feltételezésünk szerint az, hogy sem a horgonykoronák, sem a hídtestek rágófelszíne nem felel meg anatómiailag a természetes fogakénak, és ezért functionalisan sem egyenértékű velük. A részleges protézist viselők rágóképessége alacsony értéket mutatott. Az öntött fémlemezekkel a rágóképesség lényegesen magasabb volt a csoportátlagnál. Ez a jelenség a protézis jobb rögzítettségével és gondosabb elkészítésével magyarázható. Az akrilát részleges protézisek közül a sorvégi és sorközi hiány kombinációja mutatta a legalacsonyabb értékeket. A subtotalis protézisek két csoportjában az a csoport rendelkezik jobb rágóképességgel, amelyben az antagonista állcsonton részleges protézis van. Véleményünk szerint ebben az esetben is a jobb rögzítettség játszik szerepet.
