Fogorvosi szemle, 1974 (67. évfolyam, 1-12. szám)
1974-01-01 / 1. szám
20 GYIMESI JANOS DR. ÉS MTSAI Fogorvosi Szemle 67. 20—24. 1974. A /Semmelweis Orvostudományi Egyetem Fogpótlástani Klinikájának (igazgató : Schranz Dénes dr. egyetemi tanár) közleménye Természetes fogazatúak és különböző typusú fogpótlást viselők rágóképességének vizsgálata írta: GYIMESI JÁNOS dr., SOMOGYI ENDRE dr. és NENYEI JÓZSEF dr. Az emberi rágószerv hatásosságának, azaz a rágóképességnek megmérésére a szakirodalomban számos módszer található. Erre a célra laboratóriumi vagy klinikai módszereket alkalmaznak. A laboratóriumi módszerek alapelve, hogy a megrágott táplálékot a szájból visszanyerik, szitán szemcsenagyság szerint frakcionálják, és a frakciók súlyát lemérik. A legismertebb laboratóriumi rágóképesség-meghatározó módszereket Christiansen [1], Gelman [2], valamint Kapur és munkatársai [3] ismertették. E módszerek hibája, hogy kevés frakciót különítenek el, és így nem követik érzékenyen a rágóképesség változásait. A klinikai módszerek százalékos táblázatos értékelési rendszerek. E módszerek megadják, hogy az egyes fogak milyen százalékos rágóértéket képviselnek, és a rágóképességet úgy számítják ki, hogy a szájban található fogak százalékos rágóórtékeit összeadják. A legismertebb ilyen módszereket Agapov [4] és Okszman [5] dolgozták ki. Módszereik fogyatékossága, hogy a fogakat külön, antagonistáiktól elválasztva értékelik. A hazai irodalomban közölt rágóképesség-meghatározó módszerek Agapov módszerének módosított változatai (Sárkány [6], Tóth [7]). Szántó [8] ismertet ugyan olyan klinikai módszert, mely az antagonista fogakat is figyelembe veszi, „rágóegységekben bekövetkező csökkenés”, de csak „kifogástalan”, „csökkent” és „rágóképtelen” kategóriákat állapít meg. Az ismertetett módszertani fogyatékosságok indítottak arra, hogy a rágóképesség változásait érzékenyen követő laboratóriumi módszert dolgozzunk ki, és ezzel a módszerrel mérjük a természetes fogazató és különböző típusú fogpótlást viselő személyek rágóképességét. Vizsgálati anyag és módszer Vizsgálataink során 100 megtartott és hiányos természetes fogazató, 50 fix fogpótlást viselő, 200 részleges és 100 teljes protézist viselő személy rágóképességét mértük. Módszerünk alapelve megegyezett a szakirodalomban ismertetett rágatási módszerekkel. A páciensek 5,0 gramm mogyorót kaptak, melyet egyik oldalon 15 rágómozgással kellett megrágniuk. A szájból gondosan eltávolított őrleményt állandó erősségű vízsugárral szitasorozaton frakcionáltuk. Az ilyen módon nyert frakciók szemcsenagyságai a következő voltak: 1. frakció: 0,5 mm alatti, 2. frakció: 0,5—1,0 mm közötti, 3. frakció: 1,0—1,5 mm közötti, 4. frakció : 1,5—2,0 mm közötti, 5. frakció: 2,0 mm feletti legnagyobb átmérővel. A frakciók súlyát súlyállandóságig történő szárítás után gravimetriásán mértük. A rágóképességet egy számmal adtuk meg, melyet a következő számítás útján kaptunk: l.fr. 2. fr. 3. fr. 4. fr. 5. fr.--------1----------1----------1----------1-------- 1 1 2 3 4 5 , ,, ,-------------------------------------------------= ragokepesseg
