Fogorvosi szemle, 1974 (67. évfolyam, 1-12. szám)
1974-01-01 / 1. szám
8 LÁNGNÉ BOTTYÁN OLGA gesen gyakoribb (32%) a torus előfordulása, mint a férfiakon (16%). — Huszár újítást vezetett be a torus nagyságrendi osztályozásában. Nagyszámú koponyaanyagon vizsgálva a torust, a torus térfogatára jellemző számokat állapított meg és torus-indexet is képzett a torus alakjának szabatos lerögzítése céljából. Az általa vizsgált 1200 koponya alapján a torus előfordulása a férfiakon 15,75% a nőkön 16,58%. Az életkori változásokra vonatkozóan élő anyag vizsgálatával kapcsolatban megjegyzi, hogy a gyermekkorban kisebb, de az idős korban nagyobb gyakoriság azt is jelentheti, hogy a palatumnak az idős korban megfogyatkozott lágyrészei mellett a dudor inkább válik láthatóvá. A torus palatinus problémával foglalkozva 712 koponyát vettem vizsgálat alá. A vizsgálatot a Miller—Roth által ajánlott fokozatok szerint végeztem. Az eredmények értékelésénél a nemi dimorfizmusra és életkori csoportokra is tekintettel voltam. A nemi dimorfizmus szempontjából ugyan megállapítható, hogy több esetben fordul elő a torus férfiakon, mint nőkön, ill. a férfiak torusa erősebb, mint a nőké, de a differencia elég csekély. Eredményeim közelállóak a Huszár által vizsgált csontanyagokéhoz a nemi dimorfizmus tekintetében, mert — jóllehet az előfordulás gyakoriságában a különbség a két nem között éppen az ellenkező irányú — a különbségek abszolút értelemben oly csekélyek, hogy a két csontanyag a torus előfordulása szempontjából hasonlónak mondható. A torus nagyságának változása az életkor függvényében jól szemlélhető az 1. ábrán. Az inf. kortól a maturusig nagyjából egyenletes a növekedés, míg a senilis korban mindkét nemnél visszaesés tapasztalható. A legkifejezettebbnek látszik a torus anyagunkban tehát az 50—59 évesek korcsoportjában. A Bocskay által közölt torus-előfordulási százalék (63,72%) az általam vizsgált anyag adatával elég jól megegyezik, mert az előfordulási százalék 68,12%, ill. csak a felnőtteket véve figyelembe 71,17%. A fogív alakja A fogív alakjával, ill. az alveolaris ív hajtásának variációjával is sok szerző foglalkozott s többféle alakot állapítottak meg. Kemény protetikai gyakorlati szempontból fél ellipszis, lekerekített négyszög és csőrös (gótikus) típusokat különböztet meg felső fogatlan állcsont esetén. Martin három főalakot ír le: paraboloid, ellipsoid és U alakú. Vizsgálataimkor ezt az osztályozást alkalmaztam (2. ábra). Az inf. I. és II. korcsoportok esetén a paraboloid és az U alakú együttes előfordulása 72%, az _ iuvenilis korban a két alak előfordulása Inf. luv. c~f 9 82,6%. A felnőtt férfiaknál a két alak előfordulása 77,4%, a nőknél 72,8%. ШЗ Ellips. EH U □ Parab. Miután vizsgált anyagomban az inf. 0 200 000 Miviüium korcsoportban az ellipsoid alak előfor-1 ------* 1----1 dulása nagyobb, mint a többi korcso-2. ábra. A fogív alakja portban, viszont a nők megközelítik az IUU 90 80-70-oo-50-oo-30 20 10 E i 27,58 U 1 0137 P I 3105 17.0 ú 20,7 P 579 ШЕШ Ш IIP ■'//U'AK/ 29.56 > P 03,16
