Fogorvosi szemle, 1973 (66. évfolyam, 1-12. szám)
1973-03-01 / 3. szám
74 KÖVESI GY. DR—BÁNÓCZY J. DR. Fogorvosi Szemle 66. 74—79. 1973. A Semmelweis Orvostudományi Egyetem Szájsebészeti és Fogászati Klinikájának (igazgató: Berényi Béla dr. egyet, tanár) közleménye Lichenes beteganyagunk katamnesztikus vizsgálata írta: KÖVESI GYÖRGY dr. és BÁNÓCZY,T ÓLÁN dr. A lichen planus szájtünetei sok problémát okoznak a kezelőorvosnak. Olykor carcinoma gyanúját kelti a betegben, néha az orvosban is. A betegség aetiologiája ismeretlen, s így oki kezelés hiányában sok esetben az empirikusan kialakult therapiás beavatkozások hatástalanok, más esetben viszont a beteg kezelés nélkül is meggyógyul. Különös jelentőséget nyert a betegség azáltal, hogy az elmúlt években egyre több esetet írnak le a lichen malignizálódásáról. A lichen oris esetek gyakoriságáról — teljes populációra vonatkozóan — kevés vizsgálat történt. Házén szerint amerikai négereknél a lichen gyakorisága 0,29%. Magyarországon tíadnai—Reményi—Bánóczy 16 332 egyén stomato-oncologiai szűrővizsgálata során 0,6%-ban talált lichent a szájban. Fogászati beteganyagon Pindborg munkatársaival Indiában: 0,02—0,22% között, Lauffer és Kuffer 0,44, ill. 0,58%-ban találtak lichen orist fogászati beteganyagon. A budapesti Szájsebészeti és Fogászati Klinika összes ambuláns betege között az 1905—1970. években 0,39% volt a lichenes betegek aránya. A száj-lichenes betegekről 1954—1967 között többen számoltak be (Cooke, Simpson, Dechaume és Fayen, Wárin és mtsai, Hermann). Legnagyobb anyagól ilyen vonatkozásban Shklar és McCarthy (100 beteg), valamint Andreasen (115 beteg) gyűjtött össze. A lichen oi’isra, mint praecancerosisra vonatkozó nézetek igen különbözőek. Lichenes szájnyálkahártyából kiinduló carcinomát Hallopeau (1910) írt le először. Azóta a világirodalomban mintegy 70 száj-lichenből fejlődött carcinoma-esetet írtak le. Nagyobb lichenes beteganyagra vonatkoztatva a carcinoma gyakorisága a különböző vizsgálók szerint 0—10% között ingadozik. Andreasen elfogadja a lichen planust, mint praecancerosus folyamatot, bár ő maga 115 beteg vizsgálata során nem talált carcinomát. Decliaume, Payen és Piriou 50 betegen végeztek vizsgálatokat és 10%-os gyakorisággal találtak carcinomát. Munkánk célja az volt, hogy a budapesti Szájsebészeti és Fogászati Klinika lichen oris beteganyagát átvizsgálva 1. az aetiologiához, 2. a hatásos therapia kialakításához, 3. a lichen oris talaján kialakuló carcinoma gyakoriságához adatokat nyerjünk. Anyag és módszer Klinikánk Szájbeteg Osztályán 1960. és 1969. között lichen oris diagnosisu kezelt 326 beteg adatait dolgoztuk fel. A betegeket időszakos ellenőrző vizsgálatokra is berendeltük, ezeken a 326 beteg közül 273 (84%) jelent meg, 53 beteget nem tudtunk ellenőrizni. Az átlagos megfigyelési idő 3 év volt. Beteganyagunkat a következő szempontok szerint dolgoztuk fel: 1. a betegek kor- és nem szerinti megoszlása; 2. anamnesztikus adatok; 3. aetiologiai tényezők vizsgálata; 4. klinikai típusok; 5. bőrtünetek gyakorisága; 6. a kezelés módja és eredménye; 7. megfigyelési idő; 8. carcinoma kialakulása. Eredmények A betegek kor- és nem szerinti megoszlását vizsgálva az egyes korcsoportokban a 41—70 év közötti nőkön a lichen szinte egyforma gyakorisággal fordul elő, míg férfiakon az 51—60 éves korcsoportban gyakoribb: a többi korcsoportban kevesebb a betegek száma. Betegeink között a nők aránya 62,5% (1. ábra). Az anamnesis adatait vizsgálva azt tapasztaltuk, hogy a betegek legnagyobb részében (90,7%) a száj-lichen panaszt okozott. Aránylag kevés eset volt panaszmentes és az olyan, amikor a beteg nem is tudott a szájában levő elváltozásról (2. ábra).
