Fogorvosi szemle, 1973 (66. évfolyam, 1-12. szám)

1973-03-01 / 3. szám

70

SZŐKE ÁGNES DR. ÉS MTSAI

(életkoruk 40—84 év) legalább öt éve vesztették el fogaikat. A természetes fogakkal rendelkező 60 férfi és 50 női patiens életkora 18—43 év között volt.

Az atrophia mértékének megállapításához olyan anatómiai képleteket kellett keresnünk, amelyek mind a fogas, mind a fogatlan állcsonton egyaránt megtalálhatók, és az élet folyamán nem változnak jelentős mértékben. Az irodalomban ilyen célból ismertetett méréseket nem találtuk megbízhatónak, mert a szerzők általában olyan pontokat jelöltek meg, melyeknek helyzete az élet folyamán nem állandó. Például a papilla incisiva közepét veszik kiindulási pontként Schiffmann, Marxkors, Harper, Gehrke-Marxkors. A papilla incisiva a sagittalis irányú sorvadás következtében megrövidül (Mac Gee), és így középpontja mindinkább dorsalis irányba tolódik el. A raphemedian síkban (P. V. Simon) mért dorsalis pontja feltevéseink szerint gyakorlatilag változatlan marad, tehát összehasonlító mérések kiindulópontjaként használható fel.

A szakirodalomban több szerző (Ritter, Lysell, Peavy-Kendrick) megállapítása szerint a természetes fogazattal rendelkező patiensek esetében a rugák configuratióját sem az extractiók, sem az orthodontiás beavatkozások nem befolyásolják. Ebből a tényből kiindulva feltételeztük, hogy az utolsó ruga-pár dorsalis pontjai gyakorlatilag változatlanok maradnak, és így kiindulási mérőpontként felhasználhatók.

A fogas és fogatlan mintákon (a fogatlan mintákon index-szel jelzett) mérőpontokat jelöltünk ki (lásd 1. ábra). A 3 mm-nél rövidebb rugákat figyelmen kívül hagytuk (Lysell ruga-felosztása alapján az első és másodrendű rugákat mértük). 1. Papilla-pont (P—P,): a papilla incisiva legdorsalisabb pontja a raphemedian síkban. 2. Dorsalis pont (D—DJ: a pharyngealis ruga-pár legdorsalisabb pontjaiból a raphemedian síkra húzott merőleges és a raphemedian sík metszéspontja. Amennyiben a ruga-rajzolat asymmetriája miatt két metszéspontot kaptunk, akkor a D—D, pontokat ennek a távolságnak a felezőpontján vettük fel. Mérési eredményeink szerint a vizsgált mintákon e két pont között mért távolság átlagértéke mind a fogas, mind a fogatlan esetekben megegyezik (PD—11,5 mm, P,D,==11,6 mm). Ezeknek a pontoknak a helyzete tehát állandó, így alkalmasak arra, hogy más pontok (frontálisán F— V, , laterálisán L—L,) helyzetének változásait ezekhez viszonyítva mérjük. 3. Ventralis pont (V—VJ: a processus alveolaris horizontálisán legkiemelkedőbb pontja