Fogorvosi szemle, 1973 (66. évfolyam, 1-12. szám)

1973-07-01 / 7. szám

196

BRUSZT DR.—BÁNÓCZY DR.

életkorral együtt nőtt. ad. 4. és 5. A terhesség alatti ínygyulladások okait kutatva elégtelen szájápolást találtunk a gingivitisek 43%- ában, ez az összes vizsgálatokra vonatkozóan 20,2%. Erős fogkőképződést a gingivitis esetek 41%-ában találtunk, ez az összes vizsgálatnak 19,3%-a. A gingivitis esetek 12,53%-ában, azaz az összes vizsgáltak 5,88%-ában elálló koronákat vagy fogtöméseket, továbbá szabálytalanul álló torlódott fogakat találtunk (ezeket a 2. táblázatban az „egyéb helyi ok” rovat mutatja). A fennmaradó eseteket, amikor kézenfekvő lokális okot kimutatni nem tudtunk, vettük terhességből eredő gingivitisnek. Ezeknél az ínygyulladás nemcsak azokon a helyeken volt, ahol a leggyakoribb a fogkőképződés, tehát az alsó frontfogak mellett, hanem kiterjedt a felső frontfogak és molarisok tájékára is (1. ábra). Ilyen eset feltűnően kevés volt, a II —VII. hónapban 9, a VIII—IX. hónapban 4. Az összes gingivitis esetek %-ában ez 3,43%-ot, illetőleg 2,92%-ot tett ki. Az összes vizsgáltakra vonatkoztatva pedig 1,62, ill. 1,35%-ot. A két korcsoport között tehát lényeges különbség nem volt.

Megbeszélés

A terhességi ínygyulladás gyakoriságát 1898 és 1970 között különböző szerzők 24— 100% között adják meg. E nagy ingadozásoknak feltehetően oka a vizsgáltanyag és a vizsgálati módszerek különbözősége. Saját adataink, melyek szerint a terhesek 47%-ában találtunk ínygyulladást, a szerzők nagy részének adataival megegyeznek.

Abból a célból, hogy megállapítsuk, terhesség alatt az ínygyulladás frekvenciája magasabb-e, adatainkat összehasonlítottuk magyarországi nem terhes populáción nyert adatokkal. Sugár adatai szerint különböző vizsgálók az 1950 — — 54 évek között 10 — 60%-ban találtak gingivitist. Sugár édesipari dolgozókon 47%-ban, Bruszt Madaras község lakosságán 32,7%-ban észlelt ínygyulladást. A madarasi adatokat korcsoportok szerint bontva azonban a 20 — 29 évesek csoportjában, tehát a terhes nők zömével megegyező korcsoportban 46,3% volt az ínygyulladás aránya. Ezek szerint a terhességi ínygyulladás frekvenciája nem mondható magasabbnak, mint a nem terhes lakosságé. Ez az észlelés megegyezik Maier és Orbán adataival is, akik szerint nincs significans különbség a gingivitis frekvenciában terhes és nem terhes nők között.

Arra vonatkozólag, hogy a terhesség előrehaladtával növekszik e a gingivitisek frekvenciája, vizsgálataink negatív választ adnak, mivel a terhesség II — VII., ill. VIII —IX. hónapjában kb. azonos arányban észleltük a gingivitis előfordulását. Holm — Pedersen és Löe, továbbá Hugoson szerint az ép ínyrészleteket nem befolyásolja a terhesség, így a gingivitis frekvenciájában növekedés nem is várható. Ez megegyezik Orbán véleményével, aki szerint a gingivitis gravidarum kórképe csak olyan terheseknél jelenik meg, akiknél gingivitis chronica már a terhességet megelőzően is fennállt.

A terhesség előrehaladtával, a VI. hónaptól kezdve a gingivitis intenzitása nő, amint azt többen longitudinális tanulmányaikban különféle indexek segítségével megállapították. Mi a gingivitis intenzitását jelen tanulmányunkban nem vizsgáltuk, a gyulladásos tünetek fokozódását egyszerű klinikai vizsgálattal a terhesség késői szakaszában nem tudtuk megállapítani. A 850 megvizsgált terhesen nem találtunk epulis gravidarumot. Ezzel nem állítjuk, hogy az sohasem fordul elő, legfeljebb azt, hogy ritka. Egy, nem a jelen vizsgálatsorozatból származó esetünket mutatjuk be a 2. ábrán.

Az a tapasztalatunk, hogy a terhességi ínygyulladás frekvenciája az életkorral együtt növekszik (34%-ról 60,5%-ra), megegyezik Sugár nem terhes populáción nyert adataival, mely szerint 10 — 20 évesek korcsoportban 30—50%, 20 —