Fogorvosi szemle, 1973 (66. évfolyam, 1-12. szám)
1973-05-01 / 5. szám
150 KESZTHELYI G. DR.—TÓTH KÁROLY DR Az oldalak között nem találtunk lényeges eltérést. A mi anyagunkban, Brekhushoz [4] hasonlóan, fél százalék alatti a bal oldal javára mutatkozó különbség. Miller [16], Lundquist [15] és Krogh [14] a maxillából nagyobb veszteséget találtak lényegtelen oldaleltéréssel. A mi összesített anyagunkban is valamivel több az eltávolított felső fog. Nőkön kevéssel több az alsó, férfiakon viszont a felső eltávolított fogak száma. Ez utóbbi tendencia feltűnőbb. b) Lundquist, valamint Krogh adataival szemben — akik a leggyakrabban eltávolított fognak a nyolcasokat találták — mi Tóth Á. és Gyulavári [23], továbbá Brekhus [4] adataival megegyezően az alsó hatosok veszteségét találtuk a legmagasabbnak. Ez utóbbiak adataiktól eltérően, és éppen csak a hatosok esetében, (kivéve a 36) a férfiak vesztesége meghaladja a nőkét. Miller szerint az első és második molarisok megközelítően azonos gyakorisággal szerepelnek az élen. Tóth Á. és Gyulavári, Krogh, Miller (oregoni egyetemi adatok) az alsó hármasok veszteségét találták a legalacsonyabbnak, míg Lundquist, Miller (northwestern egyetemi adatok) az alsó egyesekét. A mi anyagunkban a férfiak csoportjában az alsó hármasok, a nők csoportjában a felső nagymetszők extractiója történt legritkábban. Utóbbit talán a nők fokozottabb kozmetikai igényei magyarázzák. A férfiak és nők fogtípus szerinti veszteségi sorrendjét csaknem azonosnak találtuk. c) A 17,1 %-os parodontosis miatti veszteség közel megegyezik Tóth K.-nak az előzőekben említett, számítás útján nyert adataival. Ha tekintetbe veszszük, hogy ebben nem szerepelnek a parodontalis úton létrejött periodontitisek és periostitisek, a fogágybetegség miatti veszteséget közel 20%-ban állapíthatjuk meg. A különböző szerzők által vizsgált populációk fogágybetegség miatti vesztesége a következőképpen alakul: Allen [2] 40,7%, Brekhus [5] 32,9%, Kötzschke [13] 30%, Grewe és mtsai [9] 23,6%, Trott és Cross [25] 21,7%, Becerra és mstsai [3] 21,4%, Krogh [14] 20,2%, Lundquist [15] 11,1%. Amint az a fogágybetegségek epidemiológiai vizsgálatának külföldi eredményei alapján is [12, 17, 18] feltételezhető, a férfiak fogágybetegség miatti vesztesége (19,3%) magasabb, mint a nőké (15,1%). A parodontosis miatt bekövetkezett veszteségnek — ha a százalékos sorrendet vesszük figyelembe — eléggé tipikus képe alakul ki, és ez csaknem azonos a férfiak és nők esetében. Nagyon valószínű tehát, hogy éppen úgy, ahogy az összes okok miatti veszteségnek, a parodontosisosnak is tipikus sorrendje van. Ez utóbbi sorrend akkor sem változik lényegesen, ha nem az egyes fogtípusok százalékos részvételét, hanem azok abszolút számát nézzük. Fogágybetegség miatt — férfiakon és nőkön is — leggyakrabban alsó frontfogakat távolítanak el. Figyelemre méltó az a jelenség is, hogy fogágybetegség miatt a mandibulából — férfiakon és nőkön is — több fogat távolítanak el. Az a véleményünk, hogy ezt a leletünket nem magyarázza maradéktalanul a felső fogsor idősebb korban bekövetkező szuvasodási túlsúlya [24]. Az is lehetséges, hogy az alsó fogak hajlamosabbak a fog ágy betegségre, mint a felsők. De arra is lehet gondolni, hogy a cariesnek áldozatul nem esett fog a folyamatos fogáttörés miatt előbb vagy utóbb elvész [1]. Végül, mint harmadik lehetőség, az előző két ok együttesen is előfordulhat. Helyi okként szerepet játszhat az alsó frontfogak területén előforduló fokozott fogkőképződés és gyakoribb fogazati rendellenességek. Nálunk az egyéb okok miatt történt fog eltávolítás igen alacsony, különösen ha figyelembe vesszük az Allen (10,5%), Krogh (40,1%) és Lundquist (41,7%) által talált értékeket. Vizsgálati adataink szerint a Szeged környékén élő mezőgazdasági populáció — a jelenlegi életkörülmények között — maradófogazatának az élet folyamán
