Fogorvosi szemle, 1973 (66. évfolyam, 1-12. szám)
1973-05-01 / 5. szám
142 GYIMESI JÁNOS DR. ÉS MTSAI Fogorvosi Szemle 66, 142—144. 1973. A Semmelweis Orvostudományi Egyetem Fogpótlástani Klinikájának (igazgató : Schranz Dénes dr. egyetemi tanár) és Kórélettani Intézetének (igazgató : fSós József dr. egyetemi tanár) közleménye A kísérletes őrlőfoghiány hatása fehér patkány submaxillaris nyálmirigyének szekréciójára Irta: GYIMESI JÁNOS dr.,1 ZELLES TIVADAR dr. és KÉSZ LER PÉTER dr. Eddigi vizsgálataink során számos olyan változást figyeltünk meg, amelyeket a kísérletes moláris-hiány idézett elő patkány más szerveinek funkciójában. Megállapítottuk, hogy a molaris fogak tartós hiánya — tehát a rágóképtelenség — lassítja a fehér patkányok testsúlynövekedési ütemét [1], rontja fehérje- és zsírkihasználásukat [2]. Jelentősen megnő a gyomorba kerülő táplálék szemcsenagysága. Csökken a gyomor-szekréció, és alacsonyabb a gyomor szekréciós részének hisztamintartalma [3]. A szakirodalomban az e témáról eddig közölt vizsgálatok eredményei nem egyértelműek, minthogy nem áll rendelkezésre megfelelő számú adat a kérdés tisztázására. Bugyi [4] a gyomor-szekréció csökkenéséből indirekt úton következtet a nyál-szekréció csökkenésére, fogatlanság hatására. Kapur és Okubo [5] nem tapasztalt változást a moláris-hiányos patkányok submaxillaris nválmirigyének súlyában. Johnson és Sreebny [6] megállapították, hogy a rágás szükséges faktor a gl. parotis physiologiás állapotának fenntartásához. Klaptocz [7] vizsgálatai szerint a rágófunkció fokozza a könnymirigyek működését. Mäkilä [8] e kérdésben emberen végzett széleskörű vizsgálatai szerint a nyugalmi nyál-szekréciót nem, a stimulált nyál-szekréciót kismértékben csökkentette a fogatlanság. A teljes fogatlanság csökkentette mind a nyugalmi, mind a stimulált nyál pH-ját és pufferkapacitását. Nem tapasztalt változást a nyál viszkozitásában. A felsorolt eredmények, valamint a kérdés tisztázatlansága tették szükségessé, hogy megvizsgáljuk a molaris foghiány hatását fehér patkány nyálmirigyeinek működésére. Jelen kísérletünkben megvizsgáltuk, hogy a hosszabb ideig tartó moláris-hiány hogyan befolyásolja patkány submaxillaris nyálmirigyének és gl. parotisának száraz- és nedves súlyát, valamint a gl. submaxillaris nyál-szekréció j át. Anyag és módszer Vizsgálataink első részében 10 hat hónapja molaris-hiányos és 10 kontroll állat gl. submaxillarisát és gl. parotisát Nembutal narcosisban eltávolítottuk, nedvessúlyát a műtét után azonnal, szárazsúlyát súlyállandóságig történő szárítás után gravimetriásán mértük. Vizsgálataink második részében 5 hat hónapja moláris-hiányos és 5 kontroll állat submaxillaris nyálmirigyének szekrécióját mértük. Az állatok Nembutal narcosisban 5 yg/lOO g testsúly mennyiségű Pilocarpin-HCl oldatot kaptak percenként infusióban egy órán át a v. femoralison keresztül. A szekretált nyálat a kipraeparált ductus submandibularison keresztül nyálgyűjtő kanülbe vezettük, és 5 percenként lemértük a szekretált nyál mennyiségét. Az állandó szekréciós sebesség elérése után összehasonlítottuk a kísérleti és a kontroll csoport nyálszekréciójának intenzitását. Az állandó testhőmérsékletet fűtött műtőasztal, a légzés zavartalanságát trachea-kanül biztosította.
