Fogorvosi szemle, 1973 (66. évfolyam, 1-12. szám)
1973-05-01 / 5. szám
138 GYIMESI J. DR.—KESZLER P. DR. Megbeszélés és következtetések CAH activitas 40-30-20-10-A gyomorbennék szemcsenagyságára vonatkozó méréseink szerint a 4. frakció — mely kis szemcsemérete és nagy felülete következtében a megfelelő emésztéshez a legfontosabb — a moláris-hiányos állatok gyomrában kisebb mennyiségben található. Az 1. és 2. frakció viszont — mely ellenkező tulajdonságai miatt kedvezőtlen az emésztésre — a kísérleti állatok gyomrában jelentős mennyiségben, a kontrollokében alig fordul elő. Ezek az eredmények, melyek hasonlóak Kapur és Okubo [5] vizsgálatainak eredményeihez, azt bizonyítják, hogy a rágószerv csökkent működése folytán olyan szemcsenagyságú táplálék jut jelentős mennyiségben a gyomorba, mely az emésztőmirigyek szekrétumai számára nehezebben hozzáférhető. A rágóképesség csökkenése a gyomorszekrétu m sósavmennyiségének csökkenését okozza. Ez állatkísérletes eredményekkel támasztja alá azokat a korábbi, embereken tett megfigyeléseket Link [6], Bugyi [7], Schranz [8], melyek szerint a tartós fogatlanság hypo- vagy anacid gastritist idéz elő. Ellentmond viszont más szerzők véleményének Gelman [9], Митта és Quinton [10], akik nem találtak összefüggést a hiányos rágás és a gy о moreiváltozások között. Sokan vizsgálták mind a hisztamin-, mind a karbonahidráz szerepét a gyomor sósavelválasztásában. Jól ismert az a feltételezés, hogy a hisztamin a parietalis sejtek végső helyi chemostimulatora [11]. Szintén ismeretes az, hogy a hisztamin a gyomor-mucosaban jelentős mennyiségben van jelen [12]. Davenport [13] vizsgálatai óta ismert, hogy a parietalis sejtek H-kiválasztásában a karboanhidráz aktív szerepet tölt be. Az enzim gátlása különböző szulfonamid származékokkal a sósavelválasztás jelentős gátlásához vezetett [14, 15]. Keszler és munkatársai [ 16] összefüggést találtak patkány gyomorfalának hisztamintartalma és karboanhidráz-aktivitása között. A hisztamintartalom növekedése az enzim aktivitásának fokozódását eredményezte. Ezeket az irodalmi adatokat figyelembe véve a moláris-hiányos csoport csökkent sósavszekrécióját a gyomorfal alacsonyabb hisztamintartalmával hozhatjuk összefüggésbe. Feltételezhető, hogy a kísérleti csoportban az etetés által kiváltott szekréciós inger hatására jelentősen kisebb mennyiségű hisztamin liberálódik, mint a kontroll csoportban. Minthogy a gyomorfal karboanhid□ P>0,05i molarisirtott csoport kontroll csoport 4. ábra. A moláris-hiányos és kontroll patkányok gyomorfalának [karboanhidrázaktivitása
