Fogorvosi szemle, 1973 (66. évfolyam, 1-12. szám)
1973-05-01 / 5. szám
136 GYIMESI J. DR.—KESZLER P. DR. Fogorvosi Szemle 66, 136—139. 1973. A Semmelweis Orvostudományi Egyetem, Fógpótlástani Klinikájának (igazgató : Schranz Dénes dr. egyetemi tanár) és Kórélettani Intézetének (igazgató : '(Sós József dr. egyetemi tanár) közleménye A kísérletes őrlőfoghiány hatása patkány rágóképességére és gyomorszekréciójára írta: GYIMESI JÁSOS dr. és KESZLER PÉTER dr. Előző vizsgálataink eredményei arra utalnak, hogy a moláris fogak hiánya fehér patkányok testsúlynövekedési ütemének lelassulását eredményezi a kontroll állatokhoz viszonyítva [1]. Kísérleteink eredménye szerint a molaris fogak hiánya nemcsak a táplálékfelvétel csökkenését, hanem az emésztés folyamatában más változásokat is okoz. Ezt megerősítik vizsgálataink, melyek során a moláris-hiányos és kontroli patkányok táplálékhasznosítását mértük. Megállapítottuk, hogy a kísérleti állatok fehérje- és zsírhasznosítása rosszabb [2]. A felsorolt eredmények tették szükségessé, hogy vizsgáljuk a moláris-hiányos patkányok gyomor-bélrendszerében végbemenő változásokat. Jelen kísérleteink során a következő kérdésekre kívántunk választ kapni: 1. a molaris fogak hiánya milyen mértékben befolyásolja a gyomorba kerülő táplálék szemcsenagyságát, 2. hogyan befolyásolja ez az állapot a gyomor sósavszekrécióját, valamint a gyomorfal hisztamintartalmát és karboanhidráz-aktivitását. Anyag és módszer A gyomorbennék szemcsenagyságát 10, hat hónapja molaris-hiányos és 10 kontroll állaton határoztuk meg. Az állatok 10 g kukoricát kaptak, egy órai etetés után a gyomrot eltávolítottuk és a gyomorbennéket kimostuk. A gyomorbennék szemcsenagyságának meghatározása szitasorozattal történt, melynek lyuknagyságai a következők voltak: 1. 2,0 mm, 2. 1,5 mm, 3. 0,5 mm, a szétválasztott frakciók szemcsenagysága pedig ennek megfelelően 1. 2,0 mm felett, 2. 2,0—1,5 mm között, 3. 1,5—0,5 mm között, 4. 0,5 mm alatt. A frakciók szétválasztása állandó erősségű vízsugárral történt, az egyes frakciók mennyiségét szárítás után gravimetriásán mértük. A gyomor sósavszekréciójának vizsgálatakor 10, hat hónapja moláris-hiányos és 10 kontroll állat 24 órai éhezés után 1,5 g/100 g testsúly mennyiségű marhahúst kapott. 20 perces etetés után dekapitalással leöltük az állatokat, azután a gyomrot kiemelve a nagygörbület mentén felnyitottuk és a gyomorbennéket physiologiás sóoldattal kimostuk, majd centrifugáltuk. A felülúszóból a szabad sósavat és az összaciditást 0,1 NNaOH-val történt titrálással határoztuk meg, és milliaequivalensben (maeq) adtuk meg. A gyomorfal hisztamintartalmának és karboanhidráz-aktivitásának vizsgálatakor a gyomor szekréciós részéből bidesztillált vízzel, Potter-féle homogenizátorral 2 °C-on 5%-os homogenizátumot készítettünk. Centrifugálás után (3000 g, 10’, 2 °C) a felülúszóból a hisztamintartalmat Shore és munkatársai [3] által ismertetett fluorometriás, karboanhidráz-aktivitását Wilbur és Anderson [4] kolorimetriás módszerével határoztuk meg. A hisztamintartalmat /ig/g nedves szövet értékben, a karboanhidráz-aktivitást pedig a katalizálatlan (Tb) és a katalizált (Te) reakcióidők arányából számított relatív egységben fejeztük ki. Az eredmények statisztikai értékeléséhez a Student-féle ,,t” próbát alkalmaztuk.
