Fogorvosi szemle, 1973 (66. évfolyam, 1-12. szám)
1973-05-01 / 5. szám
130 VARGA ISTVÁN DR. bérében együtt léptünk az akkori Stomatologiai Klinika gyakornokaiként a fogorvosi pályára. Itt 15 évet töltött és magántanári habilitatiót szerzett. Ezután mintaszerűen megszervezte az István kórház szájsebészeti osztályát és tervei szerint ezt úgy építették meg, hogy ma is utánzásra méltó. Ennek az osztálynak főorvosa volt és innen került át — már a II. világháború alatt — egyetemi tanszékre. A háborús viszonyok gátat szabtak tevékenységének. De helyt állt és helyén maradt — itthon — akkor is, mikor az Egyetem és sok tanára nyugatra „menekült”. Vezetői képességének alkotó tehetségének kiteljesedésére a felszabadulás hozta meg a lehetőséget. Az ostrom végén ablaktalan, félig romos volt az Egyetem legtöbb épülete, köztük a Stomatologiai Klinika is. Mérhetetlen energiával, optimista kedvvel fogott hozzá a helyreállításhoz és tette az épületet működésképessé. E sokakba lelket öntő gyakorlati ténykedése mellett időt tudott szakítani tudományos igényei teljesítésének is. Már 1945 szeptemberében szerkesztésében jelent meg nyomtatásban a felszabadulás után az első orvosi szakkönyva ,,Máthé Dénes emlékkönyv”. Ez a klinika orvosainak cikkeit tartalmazta. Az előszót és az első cikket Balogh írta,,, A fogászat jövő feladatai” címmel, melynek tárgya terveinek lelkes ismertetése volt. Aztán jöttek sorban saját könyvei. Az első a „Stomatologia tankönyve”, majd a ..Fogászat”, melyet az általános orvostanhallgatók számára írt, mert közben kivívta, hogy a fogászat az orvosképzés kötelező tárgya lett. Ez négy kiadást ért meg. Magyar és német nyelven jelent meg munkatársakkal írt ,,Szájsebészet”-e, csak németül a „Gerostomatologie”, magyarul a „Nyelv” és a „Fog- és szájbetegségek megelőzése”. — De a könyveken kívül több, mint 200 cikket is közre adott és munkatársainak és tanítványainak 16 könyve az Ő kezdeményezésére és irányításával került kiadásra. A Fogorvostudományi Kar közleményeinek négynyelvű kivonatai is az Ő iniciatívájára jöttek létre. Tudományos munkásságát a Magyar Tudományos Akadémia 1963-ban az akadémiai jutalom I. fokozatával jutalmazta, miután tudományos érdemeit az „Orvostudományok doktora”fokozat megadásával már előbb elismerte. Egyetemünk pedig az „Árkövy érmével” tüntette ki tudományos munkásságáért Hatalmas szervező munkát is végzett. Kimagasló szervezőképességével megtudta szerezni az anyagi lehetőségeket a klinika új tantermének megépítéséhez, mely centruma lett — és ma is az maradt — az oktatásnak és a fogorvostársadalom tudományos életének. A régi, kis tanteremben alig néhány hónappal a felszabadulás után, már megkezdte az azóta hagyománnyá vált, pénteki tudományos ülések rendezését. Ezek példáját más szakmák is átvették. E tudományos ülések szabad vitafórumának az Ő értékelő végszavai adták meg különleges, meghitt hangulatát. Mint a Fogorvos Szakcsoport elnöke súlyt is adott egyűléseknek. Kimagasló eredményeket produkált az Egyetem rekonstrukciója terén is, mint az akkor még egységes szervezetű Budapesti Tudományegyetem Orvostudományi Karának két éven át dékánja. Ezen működés alatt sok egyéb jelentős alkotása között is kimagaslott az Orvostudományi Kar első kollégiumának a Pápai Pariz kollégiumnak alapítása és elhelyezése a volt Ludovika Akadémia egyik tágas épületében. 1953-ban pedig hozzáfogott a közben önállósult Orvostudományi Egyetem keretében a Fogorvostudományi Kar megszervezéséhez. E karnak kilenc éven át volt dékánja. Ez alatt teremtette - meg a négy szakklinikát, melyek elhelyezéséhez épületeket is szerzett. A Kar oktató gárdája e négy tanszék körül csoportosult. Tanszékvezető tanárok, előadó docensek, a klinikák orvosai, két címzetes egyetemi tanár vettek részt az oktatás, a fogorvosképzés nagy munkájában. A felsorolt tetteinek értékét egészségügyi kormányzatunk is elismerte és 1948-ban, majd 1950-ben Őt a Népköztársasági Érdemérem arany fokozatával tüntette ki, utóbb nyugállományba vonulása alkalmából pedig a Munkaérdemrend arany fokozatát kapta. Tudományos munkásságát külföldön is méltányolták és Európa legpatinásabb természettudományi akadémiája a Halle-i Academia Leopoldina tagjai sorába választotta. Gyakorlati téren is alkotott. Jó néhány műszert szerkesztett és ezeket ma is kiterjedten használják. Ha a felsorolt és még sok fel nem sorolt munkásságát végigtekintjük, csodálattal kell adóznunk hatalmas munkaképességének. De szorgalmának és szakmaszeretetének is. * Életpályája objektív méltatása után búcsúzom Tőled mindazok nevében, kik élveztük áldozatra képes, rendíthetetlen barátságodnak őszinte melegét, akik tudtuk, hogy emberséges, segíteni kész lényed megnyilatkozásaira a vérzivataros idők forgatagában is biztosan számíthattunk és e hitünkben soha nem csalódtunk. Szikla voltál, melyre építeni lehetett. Szellemed itt él majd továbbra is közöttünk és gondolatban velünk maradsz. Varga István dr. A temetés május 10-én volt a Farkasréti temetőben. A koszorúerdővel borított ravatalnál a Semmelweis Orvostudományi Egyetem és a Fogorvostudományi Kar nevében Berényi Béla professzor, a Magyar Fogorvosok Egyesülete nevében Tóth Károly professzor, barátai nevében Varga István profeszszor, tanítványai nevében pedig Sugár László egyetemi docens vett érzékeny búcsút. A Fővárosi Tanács által adományozott díszsírhelyen a gyászolók kísérete mellett helyezték örök nyugalomra.
