Fogorvosi szemle, 1973 (66. évfolyam, 1-12. szám)
1973-04-01 / 4. szám
118 PROF. DR. DR. SCHUMACHER—IVÁNKIEVICZ DR. következményekkel kell számolnunk. A m. buccinator sagittalis, a protézisszéllel parallel futó rostjai száj nyitáskor szétterjeszkedve biztosítják a protézis stabilitását. Ezen támaszték vestibulumplastica után elmarad amikor az alveolaris nyúlványok eredetét megszüntetjük. A m. mentalis kétoldali contractiónál az álldudort fölfelé húzza és lelaposítja, valamint ezzel egyidejűleg az alsóajkakat felemeli. Az izom fontos antagonistája a m. levator anguli orisnak. A m. mentalis functió-kiesésénél a fentebb említett izomhurkok felfüggesztését veszti, s alsó protézis esetén pedig annak széli részein a mentalis izomtámaszték megszűnik, mert az izom a fornixot keresztezi. Minden mimikái izmot a n. facialis innervál, mely számos finom elágazódással jut az izmokba. Mivel vestibulumplasticánál az izmok leválasztása eredési helyeiknél szorosan a periosteummal együtt történik, az idegek sérülése lényegében negálható. Ugyanez érvényes az erekre is. Fontos azonban, hogy a n. trigeminus kilépési helyeinek a foramen infraorbitalenak és mentalenek környékét kíméljük. Az itt kilépő idegek átvágása esetén a rágási aktushoz kívánatos sensibilitások bizonyos területeken kiesnek, mert az ingerközvetítés afferens idegpályákon át történik. Tehát a foramen infraorbitalenál és mentáiénál kilépő trigeminus-ágak sérülése esetén a rágás irányítása, lefolyása veszélyeztetve van (Schumacher). Végeredményben úgy látszik, hogy egy izomnak vagy az izom egy részének kiesése a vestibularis izomhurkok teljes functionalis systemáját, rendszerét nem veszélyezteti. A szomszédos izmokkal való összefonódás és a környező lágyrészekkel való elnemezesedés számos kompenzációs lehetőséget teremt. Ezeket ugyanis teljességükben analizálni nem lehet, annyi azonban biztos, hogy nagyon sokfélék. Figyelembe kell vennünk, és soha nem szabad lebecsülnünk, az öregség okozta izom-atrophiát sem. Döntő, hogy az izmok közötti functionalis egyensúly megmaradjon, különös tekintettel antagonizmusaikra. Ha ezt valami megzavarja, kényszerűen dysfunctiók következnek be, melyeknek helyreállítása a beteg általános állapotától függ. Lehetséges az is, hogy vestibulumplaszticánál az egyes izomátvágások vagy -leválasztások kedvező hatásúak, de csak mechanikusan, mert egyes statiblitás-zavarok kikapcsolódnak. A mimikái izmok vestibulumplasticát követő disfunctióira vonatkozó adataink, utalásaink theoretikus megoldások. Döntő mindig a praxis. A vestibulumplastica javallata, illetve elvégzése annál könnyebben történhet, minél kedvezőbb felfekvő felületet biztosíthatunk a protézis számára, még akkor is, ha muscularis functió-kieséssel kell számolnunk. Ezzel kapcsolatban azonban föltétlenül figyelembe kell vennünk Kemény véleményét, mert fogatlan felső állcsonton a vestibulumplasticát contraindicaltnak és elkerülhetőnek tartja. * Irodalom a szerzőknél rendelkezésre áll. . Г. X. Шумахер, Д. Иванкиевич: Пластика преддверия (вестибулума) и ее отношения к мимическим мышцам Авторы исследовали пластику преддверия в отношении удаленных с их первоначального места или перерезанных мимических мышц на консервированных трупах старых людей с интактными зубами и на беззубых. Так как данные относительно дисфункции мимических мышц вслед за пластикой преддверия являются теоретическими, авторы считают решающей практику, тем более, что Кемень считает проведение вестибулярной пластики на беззубой верхней челюсти противопоказанной и избежной.
