Fogorvosi szemle, 1973 (66. évfolyam, 1-12. szám)
1973-04-01 / 4. szám
104 HERCZEG BÉLA DR. az ADA, mind az EDI követelményeinek. A továbbiakban a próbtestek elkészítéséhez mindig hasonló körülmények között, hasonló por-folyadék arány betartásával kevertük a szilikátot. A gyakorlatban azonban a bevitt por arányát növelhetjük, s így a szilikát tömések tulajdonságait lényegesen javíthatjuk. Ilyenkor nő a kész tömés nyomási szilárdsága, csökken a kötési ideje és oldhatósága. Rehberg szerint [3] a normális consistentia a hőmérséklet függvénye (l.ábra). Alacsonyabb hőmérsékleten több port tudunk azonos mennyiségű folyadékhoz — azonos consistentia elérésére — hozzáadni. Hűtött üveglap használatával tehát jobb lesz a tömésünk végső tulajdonsága, s ennek nyáron van különös jelentősége. Megmértük ezután a Fritex kötési idejét. — Az 1 perc alatt normális consistentiájú a kevert szilikátból újabb 1 perc alatt egy 10 mm átmérőjű, 5 mm magas rézgyűrűt töltöttünk meg, és 1/2 percenként egy 502,5 g súlyú és 1,12 mm hegyátmérőjű tűt engedtünk rá. E tű által kifejtett egységnyi területre eső nyomás megfelel a normál Gilmore-tűének, melynek használatát a specifikációk előírják. Kötési időnek azt vettük, amikor a tű a próbatest felszínén már nem hagyott nyomot. 1/2 perc esetében a következő egész percre kerekítettünk. A méréseket 23 °C-nál, 40%-os relativ páratartalom mellett és 37 °C-on, 85%-os relativ páratartalomnál végeztük. Az első esetben a kötési idő a keverés kezdetétől számítva 8 perc, a második esetben, mely megfelel a szájviszonyoknak, 7 perc volt. Az értékek a specifikációk tűrési idején belül vannak. Itt kívánom megjegyezni, hogy a specifikációk a párakamránál 100%-os relatív páratartalmat jelölnek meg, de ezt nekünk nem sikerült elérni. Feltehetőleg azonban ez az érték a frontfogak területén, ahol a szilikát töméseket végezzük — nyitott száj mellett — szintén nem éri el a 100%-ot. A kötési idő a szájban mindenesetre lerövidül, s így a tömés nagyságának megfelelő kontroll golyó megbízható mutatója a kötési idő befejeztének. A primaer repedezési készség vizsgálatával kapcsolatban szükséges annak keletkezését röviden vázolni. — A szilikát cement kötése közben bizonyos vízmennyiség is keletkezik, mely a celluloid csík alól elpárologni nem tud. Amikor a csíkot eltávolítjuk, a helyiség hőmérsékletétől és páratartalmától függően, hosszabb-rövidebb idő alatt a felületen levő vízmennyiség elpárolog. Amennyiben a tömés kellőképpen még nem kötött meg, ez a párolgás a felületen apró repedések keletkezéséhez vezet. A tömés azonnal krétaszerűen elszíneződik, de a későbbi elszíneződések is könnyebben jönnek létre, hiszen ezek a repedések a különböző színezőanyagok megtapadását segíthetik elő. Emellett a felület megnagyobbodása magasabb oldódáshoz is vezet. Méréseinkhez a próbatesteket 23 °C-nál 52%-os relatív páratartalom mellett készítettük. Az 1 perc alatt normál consistentiára kevert szilikátot újabb 1 perc alatt műanyag formába tömtük, majd polietilén fóliával fedtük és a második perc végén 37 °C-os párakamrába helyeztük. A próbatestek nagysága az előírásoknak megfelelően 20 mm átmérőjű és 1 1/2 mm vastag volt. Készítet12° 16° 20° 24° 28°---------------- °C 1. ábra. (H. J. Rehberg után)
