Fogorvosi szemle, 1973 (66. évfolyam, 1-12. szám)
1973-03-01 / 3. szám
92 GYULAVÁRI О. DR.—A.HRADECZKY CL. DR. bezárólag kivétel nélkül minden cohorsban nagyobbak voltak az Adler [2] által közölteknél. Az acceleratiót jól dokumentálja, hogy a 91 fiú közül 19-en találtunk adott fogszámot 3 szigmával (er) fiatalabbakon, mint amit Adler [2] átlagos korként ad meg a kérdéses fogszám elértére, leányokon pedig 136 vizsgált közül 31 esetben. Ezzel szemben 2 szigma (a) retardatio csak 2 fiún és 8 lányon került észlelésre. Hogy az acceleratio nemcsak a honi populatióval szemben mutatkozik, hanem a 30-as évek közepéről származó amerikai felméréssel szemben is, az alábbi néhány adattal dokumentáljuk. Eiúk-lányok együttes átlagos karakterszáma 64,2; a fiúké 63,86, a lányoké 64,45. Fiúkon a legalább 10 főnyi éves cohorsokban 46,4 és 84,5 között ingadozik az átlagos karakterszám, de 6 cohors közül ötben 50-nél több; lányokon 57,3 és 72,7 közötti átlagos karakterszámokat észleltünk azonos létszámbeli kötöttség figyelem bevételével. Megbeszélés Megállapításaink két szempontból érdemelnek figyelmet: 1. Az 1956. és 1972. között kezelésbe vett Angle II/l záródású fiatalok fogzása egyértelműen aecelerált — mind a honi normákhoz mérten, mind a hagerstowni adatokkal összehasonlítva. Az utóbb említett összehasonlításban lényegesen nagyobb különbség mutatkozott, mint az occlusio szempontjából válogatatlan vizsgálati csoportban [5]. Minthogy Adler [4] adatai is 1956 előtti felmérésből elszármaznak, a vizsgált malocclusio acceleráló hatásán kívül figyelembe kell venni a társadalmi átalakulás kapcsán időközben manifesztálódó s a fogazaton is megmutatkozó acceleratiót; ennek mértéke az egyes maradófogak áttörésében 10 éves távlatban néhány hónap, s jóval több, mint egy év között ingadozik [10]. így jelen vizsgálódásunk kapcsán nyomatékosan mutatkozik annak szükségessége, hogy 10—20 év elteltével ismételten felmérjük nagyszámú ifjúkorún a fogváltás időrendjét, hogy „környezeti változások” idején is mindig legyenek alapadataink, melyekhez megbízható módon viszonyíthatjuk különleges csoportok analóg paramétereit. 2. A malocclusiós csoport csekély létszáma ellenére is jelentőségteljesnek ítéljük azt a megállapításunkat, hogy e populatio alsó második nagyőrlője áttörési idejét tekintve a többi fogtól eltérően viselkedett. A második nagyőrlő fejlődését és ennek befolyásolását illetően számos egyéb megfigyelés szerint is eltér a többi fogtól [1, 3, 6]. A jelen vizsgálatban lényeges az eltérés az alsó és felső M2 viselkedése között is; az általános szabálytól eltérően az ^Vngle II/1 populatióban az áttörési idejük közötti időkülönbség fiúkon szinte semmivé vált, leányokon megfordult. Feltételezzük, hogy ez kapcsolatban áll a csoport záródási rendellenességével. Az alsó második nagyőrlőn nem mutatkozó acceleratio mindenképpen érdemi eltérést hoz létre a fogzás egyébként megszokott ,,menetrendjé”-ben. Tekintettel a vizsgált malocclusiós csoport aránylag kis létszámára és á mediánok meghatározásának ebből folyó bizonytalanságára, ezt a megállapítást nem tekinthetjük általános érvényűnek. Az alsó második nagyőrlő kimaradása a többi fogon mutatkozó acceleratióból ennek ellenére is arra mutat, hogy malocclusiós csoportunkban nem csupán általános acceleratio nyilvánul meg, hanem a malocclusióval kapcsolatos időrendi eltolódás is érvényre jutott. Összefoglalás Angle II/I záródású csoportban a fogváltás második periódusába eső tejfogak elvesztésének, valamint a maradófogak áttörésének mediánja — az alsó második nagyőrlő kivételével — fiatalabb korra esik, mint az Adler által vizsgált szelektált honi popula-
