Fogorvosi szemle, 1972 (65. évfolyam, 1-12. szám)

1972-03-01 / 3. szám

FOG- ÉS CSONTFEJLŐDÉS

83

akiknek születési súlyuk 2500 g alatt volt. A vizsgálatot 1965. III. 27 és 1965. VIII. 13 között végeztük. így a behívott gyermekek kora a vizsgálat napján 9 és 10 év közé esett. 172 behívott közül 99 önként jelentkezettről készítettünk rtg-képet a bal csuklóról, intraoralis rtg-képet a fogakról, továbbá megmértük a vizsgált egyén testsúlyát és testmagasságát. Kontrollként az egyik debreceni iskola 43, azonos korú tanulója szolgált. Ezt a csoportot szelektálatlannak tekintjük; nincs adatunk a születési súlyukról. A csoportbavétel egyetlen kritériuma az volt, hogy a gyermek addigi élete folyamán hosszan tartó betegségben nem szenvedett.

A fiúk és lányok aránya a vizsgált kóros és kontroll csoportban közel azonos: 43 fiú, 56 lány, ill. 17 fiú, 26 lány.

A csukló-kézfej rtg-képeket Greulich és Pyle standardjai alapján csontmagönként értékeltük; a 9—10 éves életkorra legjellemzőbb 10 csontosodási magot, ill. epiphysisfugát vettük figyelembe: os capitatum, os hamatum, a radius distalis epiphysise, os triquetrum, az első metacarpus proximalis epiphysise, os lunatum, os multangulum maius, os multangulum minus, os naviculare és az ulna distalis epiphysise. A számítások alapjául a kérdéses csontismérv egyéni kora és a gyermek chronologiai kora közötti eltérés szolgált, nem pedig az egyes ismérveknek a standardok alapján megállapított tényleges életkora.

Az intraoralis rtg-képeket Moorrees és Farming standardjai alapján értékeltük. Az egyes fogak fejlettségi eltérése az átlagos-normálistól az adott korban arányos egységekben, ún. „standard score”-ban közvetlenül leolvasható. A mért fogak a következők voltak: a bal oldali két felső, két alsó metsző, alsó szemfog, első és második kisőrlő, az első nagy őrlő két gyökere és a második nagyőrlő fejlődésben levő koronája. Néhány gyermeken, akinek a bal oldali első nagyőrlőjét már extrahálták, a jobb oldalit vettük figyelembe. Ilyen módon a fogazatról is 10 értéket kaptunk.

Az így nyert eltéréseket a chronologiai kortól egyénenként átlagoltuk. így egy-egy értéket kaptunk minden gyermek csont-, ill. fogéletkorának a chronologiai kortól való eltérése jellemzésére. Továbbiakban ezen értékekkel korrelációszámítást végeztünk. A számításokban a fiúkat-lányokat nem választottuk külön. Ilyen szétválasztás azért nem látszott indokoltnak, mert minden fogat, ill. csontot saját nemének standardjához hasonlítottunk.

Mivel előző vizsgálatunkban felmerült, hogy esetleg a legelmaradottabb elem alkalmasabb adat lehetne az egyén fejlettségi elmaradásának jellemzésére több elem elmaradottságának átlagértékénél, a csont-, ill. fogadatok közül kiválasztottuk az egyénenként legnagyobb elmaradást mutató elempárt, és ezeknek korrelációját is kiszámítottuk.

Előző vizsgálatunkban azt a problémát is érintettük, hogy a kórosan fejlett gyermekeken az egyes elemek kora szélesebb skálán helyezkedik el, mint a normálison; s ez a jelenség, ha átlagolunk, ill. az egyén fejlettségét egyetlen számmal igyekszünk megadni, elsikkad. Erre egyébként Greulich és Pyle is rámutatott. Ennek vizsgálatára az egyén legelmaradottabb és viszonylag legfejlettebb csont-, ill. fogadatai közti különbséget is figyelembe vettük, s ezt a kontrollcsoportéval összehasonlítottuk.

Vizsgáltuk továbbá azt, hogy mely elemek mutatják általában a nagyobb fokú eltérést, azaz mely elemek reagálnak a legérzékenyebben a két rendszerben a feltételezett károsodásra. Ebből talán arra következtethetünk, hogy ezen elemek a retardatio indikátoraiként szolgálhatnak, de esetleg arra nézve is nyerhetünk támpontot, hogy a retardatio milyen időszakban érvényesül a legkifejezettebben, vagyis a már régen fejlődő, vagy csak a nemrég fejlődésnek indult elemeket érinti-e nagyobb mértékben. E célból egyrészt az egyes elemek