Fogorvosi szemle, 1972 (65. évfolyam, 1-12. szám)
1972-09-01 / 9. szám
282 EMBER ERIKA DR. 2. Kemény, Strack, Schulte szerint e kórforma létrejöttének egyik feltétele az állkapcsot mozgató izmok functionalis egyensúlyának megbomlása. Eschler, Ricketts, Steinhardt, szerint az izomtevékenység reflexmechanizmusának zavara a felelős a temporomandibularis diszfunkcióért. 3. Más szerzők, így Posselt, Kröcke, Rampfjord, Silverman az occlusióban és artikulációban támadó zavarnak, tehát a fogvezetésnek tulajdonítanak jelentőségét. Nem vitatható, hogy pl. praematur érintkezés következtében támadó kóros fogvezetés a záróizmok funkciózavarát okozhatja. Itt kell megemlíteni a nem lege artis készült fogpótlásokat is (korona, híd és kivehető fogpótlások). Kemény professzorral közösen és két éve egyedül végzett vizsgálataim alapján az a megfigyelésem, hogy kényszerhelyzeteknél szinte mindig észlelhető occlusiós zavar. Az occlusiós sík nivellálásával, occlusiós rehabilitációval sok esetben már igen jelentős javulás mutatkozhat a betegeknél. Ismert tény azonban, hogy nem minden occlusiós zavarnál van kényszerhelyzet. Nagyobb beteganyagon végzett vizsgálataink alapján az a tapasztalatunk, hogy a legtöbb esetben arthritis, arthrosis diagnózissal osztályunkra utalt betegek tekintélyes százalékánál occlusalis dysharmonia a helyes kórisme, és nincs kényszerharapásos helyzet. — A kényszerhelyzetek kórismézése elsősorban a tünetek alapján történik. Ezenkívül a Ledley-féle rágómozgási szög regisztrálása és a Nitsche—Vályi által ajánlott beállítással készült állkapocsízületi röntgenkép is igen jó diagnosztikai segédeszköz, mert ezzel a beállítással az elvetülés veszélye minimálisra csökken. A kényszerharapásos helyzetek jellemző tünete az állcsúcs deviatiója és a száj nyitási és zárási pályájának megváltozása. Protrusio ritkábban fordul elő. Fő tünete a száj zárásának akadályozottsága és a krepitáció, amely nemcsak tapintással vagy sztetoszkóppal, hanem kellemetlen erős ropogás, kattogás formájában a beteg környezetében is jól hallható. A retrusiós kényszerhelyzet gyakori kórkép. Feltűnő a szájnyitási korlátozottság és a heves görcsszerű fájdalom. A retrusió Costen-syndromával társulhat. Costen a hallászavar, szédülés és tarkó felé kisugárzó neuralgiaszerű fájdalom okát a m. pterygoideus externusnak az Eustach-kürtre kifejtett nyomás fokozódásával magyarázza. Az izmokon belüli fájdalmas területeket hypersensitiv zónáknak nevezik a szakirodalomban, s az ezekkel összefüggő syndromákat myofascialis syndromaként említik (Bonica, Schwartz). Véleményük szerint igen különböző gyakorisággal felléphet izomgörcs, izomspasmus, mely lehet intermittáló, myoclonusos, myotonusos, ezenkívül előfordulhat izomgyengeség és mozgáskorlátozottság. — Megfigyeléseink szerint retrusió főleg fiataloknál fordul elő és gyakrabban nőbetegeken. Lateropulsiókor ugyancsak mozgáskorlátozottságot és nagyfokú deviatiót észlelünk. Differenciál-diagnosztikai szempontból szóbajön: occlusalis dysharmonia, pulpitis, dentitio difficilis dentis sapientis, arthritis, arthrosis, luxatio, fractura, parafunkció, otitis, furunculus, sinusitis, neuritisek, neuralgiák, tetanus, tumorok, encephalitis, sclerosis multiplex, Parkinson-kór, syringomyelia, myasthenia gravis. (Ajánlatos a konzultálás szájsebésszel, neurológussal, fül-orrgégésszel, rheumatologussal.)A kényszerhelyzetek gyógyítása komplex: a dentalis ok megszüntetése, occlusalis rehabilitáció, repositio, funkcionális-mechanikus kezelés. — A fogak beékeltségének megszüntetésére becsiszolást végzünk (lehetőleg csak az artikulációs csücsöknek megfelelően). Törekszünk a Rehákféle 110°-os intercuspidatio megteremtésére. A szájvizsgálat mellett minden esetben modellanalisist kell végeznünk. A dőlt tengelyállású, erősen megnyúlt fogat extraháljuk. Majd az ízületi fejecset reponáljuk, konstrukciós harapás
