Fogorvosi szemle, 1972 (65. évfolyam, 1-12. szám)
1972-09-01 / 9. szám
KÉNYSZERHELYZET 277 Röntgenlelet: A Nitsche—Vályi által e célra ajánlott sugáriránnyal készült röntgenképeken csukott szájjal az ízületi fejecsek retrusiós pozícióban vannak (2. 3. ábra), maximális szájnyitáskor a fejecsek kissé süllyednek, de csupán a bal fejecs kerül kissé elülsőbb helyzetbe (4., 5. ábra). A prothesisek vizsgálata kapcsán megállapítottuk, hogy bár az occlusiós viszonyok csaknem korrektnek bizonyultak, nem a habitualis zárási pályán juttatták az állkapcsot centralocclusiós pozícióba. Diagnosis: Positio retrusionalis bilateralis condylus mandibulae. Terápia: Mindenekelőtt az ízületi fejecs repozíciójára törekedtünk. Régi felső prothesisére viaszsáncot helyeztünk, és a nagyfokú retrusio miatt a mandibulát erőltetetten lefelé és anteponált helyzetbe hozva, konstrukciós harapást vettünk, s a magasságot megközelítően a fiziológiai harapási magasságig emeltük. Ennek a pozíciónak megfelelően készítettük el a relaxatiós készüléket (6. ábra). A beteg elkeseredett, rossz idegállapotban volt, nem bízott már a javulásban, de készülékét éjjel-nappal viselte. Két hét múlva jelentkezett kontrollra, állapotában jelentős javulást észleltünk, nagy fájdalmai enyhültek, száját 27 mm-re tudja nyitni. Egy hónapig viselte a Hawley-féle dezorientációs készüléket, csupán a frontfogainak megfelelően volt érintkezése, az oldalsó fogak között rés maradt. Fokozatos gyógyulást tapasztaltunk, 6 héttel a készülék viselése után 4 cm-re javult a szájnyitás. Ezután készítettük el az új, teljes 7. ábra. Új felső-alsó fogpótlás korrekt intercuspidatióban S. ábra. Maximális szájnyitás 2 hónappal a kezelés után 9. ábra. A Ledley-féle rágómozgási szög az eredményes kezelés után
