Fogorvosi szemle, 1972 (65. évfolyam, 1-12. szám)
1972-09-01 / 9. szám
ANGULUS MANDIBULAE 273 Az állkapocs előrecsúszásakor a musculus temporalis megnyúlik. Ennek folytán húzási iránya is eltolódik; az eredetileg frontalis, illetve centrális izomnyalábok kevésbé hosszabbodnak meg, mint az occipitalis izomrész, amely éppen ezért fokozottabb mértékben contrahálódik. A musculus temporalis e részének végső contractiója az ízületi fejecset az ízvápába visszahúzza. A feszülő occipitalis nyalábok optimális erőkifejtésre képesek (2. ábra) [7]. Természetes fogazatban az erő fő támadási felülete az őrlőfogak táján van, fogatlanon inkább a fronttájékon [4]. A mandibula trajectorialis rendszere átépül, ennek egyik részjelensége a corpus és ramus közti szög megváltozása is. A processus coronoideuson tapadó musculus temporalis erejét a ramus crista anteriorja és a linea obliqua közvetíti a corpusra. A linea obliqua íve az elfogatlanodás során fokozottabban ellaposodik, azaz radiusa (R) megnő (3. ábra). Ennek a sugárnak a növekedésével párhuzamosan nő a ramus és corpus alkotta szög is. A musculus temporalis megváltozott húzási ii’ányának megfelelően átépülnek trajectoriumai, melyek eleve az őrlők tájára irányultak; az átépülés után a foramen mentale irányába tolódnak. Újszülöttek és csecsemők mandibuláján a corpus és ramus közti szög szintén 140, illetve 150° körüli értéket mutat [1, 5]. A szopással kapcsolatos állkapocsmozgás is „temporalis típusú” * A fogak megjelenésével és a harapási magasság emelkedésével csökken az angulus mandibulae szöge, s alakul át a rágás vegyes temporalis-masseter típusúvá; minél erősebb a masseter-functio, a ramus és corpus közti szög annál inkább közeledik a derékszög felé. A csecsemő és fogatlan idős ember „rágási mechanizmusának” analog volta jut kifejezésre mandi - bulájuk alakjában is, melyet az „arcus basalis” határoz meg. * A „masseter típusú” és „temporalis típusú” fentebb használt kifejezéseket nem A. M. Schwarz értelmezésében használtuk [6].
