Fogorvosi szemle, 1972 (65. évfolyam, 1-12. szám)
1972-01-01 / 1. szám
A FOGAK JELÖLÉSE 27 Fogorvosi Szemle 65. 27—28. 1972. A „kettős számjegyű rendszer” a fogak jelölésére írta: SUGÁR LÁSZLÓ dr. A Nemzetközi Fogorvos Szövetség (FDI) 1970. évi bukaresti kongresszus alkalmából tartott közgyűlése behatóan tárgyalta és elfogadta a várnai kongresszuson a fogászati jelölések egységesítésére kiküldött szakbizottság javaslatát. E javaslat a fogak egységes jelölésére új jelzési mód, a kettős számjegyű rendszer bevezetését ajánlotta. A bizottság két évig tanulmányozta a különböző jelölési rendszereket, és megállapította, hogy a kettős számjegyű rendszer az egyetlen, mely a jelenlegi követelményeknek minden tekintetben megfelel. E követelmények : 1. legyen a jelölés egyszerű, könnyen érthető, könnyen elsajátítható; 2. beszédben könnyen kimondható; 3. gépírásban, nyomtatásban jól közölhető; 4. computerrel történő adatfeldolgozásra alkalmas; 5. az általános gyakorlatban használt kartotékok, kórlapok számára megfelelő. A fogak jelölésére az egyes országokban különböző rendszerek használatosak. A magyar fogászati irodalomban és a gyakorlatban is általában a Zsigmondyféle jelölési rendszer terjedt el. E rendszer a Zsigmondy-kereszt alkalmazásával a középvonaltól kiindulva a maradó fogakat 1—8, a tejfogakat pedig I—V számmal jelöli. Az egész fogstátus jelzésére a teljes fogsémát használjuk, egyes fogak jelzésére a számot a kereszt megfelelő ágába írjuk. E rendszer előnye, hogy egyszerű, könnyen megjegyezhető, kórlapok, kartotékok kiállításakor jól használható. Nehézség mutatkozik gépíráskor és gépi adatfeldolgozás esetén is. A gépíráskor jelentkező nehézségeket igyekezett kiküszöbölni a dán Haderuprendszer, mely az egyes fogakat jelző számokat a felső fogsorban +, az alsó fogsorban — jellel látja el, a jelet mindig a fog középvonal felé eső részére téve. Gépi adatfeldolgozás céljára az Egyesült Államokban elterjedt az ún. Universalis-rendszer, mely a fogakat 1—32 számmal jelöli, kiindidva a jobb felső 3. nagyőrlőtől (ezt 1-gyel jelöli) és az óramutató járásával egyezően végighalad a felső, majd az alsó fogakon a jobb alsó 3. nagyőrlőig (ezt 32-nek jelölve). Az egységes jelölés kidolgozására kiküldött bizottság a különböző jelölési rendszerek tanulmányozása után a kettős számjegyű rendszer mellett döntött és azt javasolta elfogadásra. A kettős számjegyű rendszert J. Viohl (Berlin) ajánlotta, aki már évek óta alkalmazza gépi adatfeldolgozásnál. A rendszer lényege, hogy a két szám közül az első szám a quadránst, a második szám a quadránson belül a fogat jelöli. A maradó fogazatban a quadráns jelölésére a számokat 1—4-ig használjuk, a jobb felső quadráns jele: 1, innen kiindulva az óramutató járásával egyezően a bal felső quadráns jele: 2, a bal alsóé: 3, a jobb alsóé: 4. A második szám a quadránson belül a középvonaltól kiindulva az egyes fogakat, hasonlóan a Zsigmondy-rendszerhez, 1—8-ig jelöli. A tej fogak jelölése hasonlóképpen két számmal történik. Az első szám itt is a quadránst jelzi, tejfogazatban a jobb felső quadrans jele: 5, a bal felsőé: 6, a bal alsóé: 7, a jobb alsóé: 8. A quadránson belül — a második számmal — az egyes fogakat 1—5 szám jelöli. A beszédben a két számot külön kell kiejteni. így pl. a jobb felső maradó szemfog írásbeli jelölése 13, beszédben egy-hármas (az első quadránsban a hármas fog), a bal felső maradó szemfog jelölése 23, beszédben kettő-hármas. A jobb felső tejszemfog jelölése 53, beszédben öt-hármas.
