Fogorvosi szemle, 1972 (65. évfolyam, 1-12. szám)
1972-08-01 / 8. szám
ÁRKÖVY EMLÉKELÖADÁS 233 jele. Az occlusiós viszonyok szájban végzett vizsgálatának legfontosabb feladata beékelt dőlt fog jelenlétének megállapítása. A tanulmányi minta a legalkalmasabb a kóros occlusiós viszonyok tanulmányozására. Helyes azonban, ha már ezt megelőzően is az intercuspidatiós szöget 110°-ra növeljük. Rehák érdeme a korrekt intercuspidatio és akadálytalan articulatio ezen egyik anatómiai feltételének a megállapítása. A Nitsche—Vályi beállítása szerint készült röntgenfelvételek mind diagnosztikai, mind gyógyító eljárásaink eredményességének értékelése szempontjából nélkülözhetetlenek. Terápia A szakirodalom az állakpocsíziilet menisco-condylaris subluxatióját a funkciós megbetegedések közé sorolja. Ennek helyességét igazolja a csaknem minden esetben sikeresen alkalmazott funkciós terápia, de ez egyúttal ex juventibus igazolja az aetiopathogenesisében szereplő hipotézisek helyességét is. Magam húsz éve foglalkozom e betegségben szenvedők gyógyításával, s megállapíthatom, hogy ezen a téren az utolsó évtizedben igen jelentős a fejlődés. Ezt annak tula jdoníthatjuk, hogy e kérdéssel foglalkozó kutatók felismerték a neuromuscularis reflexek jelentőségét az állkapocs mozgásainak irányításában s elvetették vagy legalábbis alárendelt szerepet tulajdonítanak a fogvezetésnek. Az előadás meghatározott ideje miatt csupán az általam az utóbbi hat évben alkalmazott és beváltnak mondható legfontosabb therápiás eljárásokat ismertetem alkalmazásuk sorrendjében. Első és legfontosabb feladatunk a dentalis beékeltség megszüntetése. Erről már megemlékeztem, és módszerét is ismertettem. Terápiánk másik fontos feladata a luxált ízületi fejecs repositiója. Ennek módszere a harapási magasság emelése a fiziológiai harapási magasság határáig. Ha azonban a mvofacialis fájdalom-syndroma súlyos, az emelés e szélső határt 1 — 2 mm-rel is meghaladhatja. A harapásemeléssel egyidejűleg az állkapcsot kissé antednctiós positióba kell hoznunk! E kettős célra alkalmazzuk a konstrukciós harapásvételi eljárást. Az állkapocs már kisfokú anteductiós positiójával fokozzuk a m. pterygoideus lateralis aktivitását. Ez lényegesen megkönnyíti a retractorok és protractorok közötti izomegyensúlyi helyzet újbóli létrejöttét. A neuromuscularis systema dvsfunctiójának a megszüntetése, s ezzel harmonikus koordináló tevékenységének helyreállítása ugyancsak fontos terápiás feladat. A módosított Schulte-féle készülék alkalmas a felsorolt terápiás eljárások, illetve feladatok megvalósítására. Schulte az általa harapásemelő sínnek nevezett készülékét 1066-ban publikálta. Ennek lényege: 0,7 mm körkeresztmetszetű drótból hajlított egyágú 8. ábra. A Schulte- féle készülék
