Fogorvosi szemle, 1972 (65. évfolyam, 1-12. szám)
1972-07-01 / 7. szám
214 RÜBAKOV A. I.—NYIKITYINA T. V. Fogorvosi Szemle 65. 214—215. 1972. „ELOZ-1” — fogászati elektroanasztéziás készülék írta: Prof. RÜBAKOV А. I., a SZU Orvostudományi Akadémia levelező tagja, a Központi Stomatologia Tudományos Kutató Intézet igazgatója és NYIKITYINA T. V., az orvostudományok kandidátusa, a Központi Stomatologia Tudományos Kutató Intézet főmunkatársa A szerzők véleményének többsége szerint a kemény fogszövet kezelése során jelentkező mechanikai, vibrációs és hőhatások olyan akciós potenciált váltanak ki, melynek eredményeképpen a fogidegreceptorok sérült része negatívan feltöltődik, vagyis a fájdalomimpulzusnak az idegrostok depolarizációja az oka (Hodgkin, Huxley, Luk A. N. és mások). Következésképpen, egy mesterséges áramforrás pozitív feszültsége segítségével a depolarizációs jelenség megelőzhető vagy gátolható, tehát a fog idegreceptoraiban elektromos impulzus nem keletkezik. A fentiek képezik a fogkezelésnél alkalmazható elektroanasztézia elvi alapját. A Központi Sztomatológiai Tudományos Kutató Intézet (CNIISz), 1964 óta végez kutatást ezen a területen. A fog elektrofiziológiás tulajdonságainak vizsgálata (Lukomszkij I. G., 1934; Nyikityina, T. V'., 1965; Kulazsenko, V. I., 1970 és mások) lehetővé tette a foganyag impedanciájának meghatározását; ennek alapján kidolgozták a fogászati érzéstelenítésre alkalmazható elektromos berendezés orvosi-műszaki paramétereit. A Szovjetunióban szerkesztett ,,ELOZ-1” (elektromos fogászati érzéstelenítő berendezés) önálló, max. 18 V feszültségű tápegységgel rendelkezik, tehát klinikai körülmények között tökéletes biztonsággal üzemeltethető. Az áramerősség állandó értékét, függetlenül a foganyag szuvas részének kezelése közbeni ellenállás-változásától, egy stabilizáló áramkör biztosítja. A javasolt, újdonságnak számító elektróda-csiptető megbízható érintkezést és állandó átmenő ellenállást biztosít. Ily módon nincs szükség az áramerősség állandó szabályozására, egyszerűsödik az alkalmazási metodika és növekszik a módszer hatásossága. Az ,,ELOZ-l”-nevű készülék a fogorvosi szék fejtámláján jól rögzíthető, ami jelentősen megkönnyíti alkalmazását. Metodika: a fogászati elektroanasztézia alkalmazásakor a készülék pozitív pólusát a fúróházhoz csatlakoztatják, a negatív pólust pedig az elektróda-csiptetőhöz vezetik, amelyet a páciens fülcimpájára csiptetnek. Amikor a fúrás során fájdalomérzés jelentkezik, a berendezést bekapcsolják. Az áram bekapcsolása előtt a kezelendő fogat a nyáltól vattatekercsek vagy kafferdam segítségével elszigetelik. A szuvas területet az ajak-nyál nedvesíti. Amikor a fúró a szuvas terület határához ér, az elektromos kör zárul, és a fogon átáramló áram érzésteleníti a fogat. Mihelyt a fúró eltávolodik a fogtól, az áramkör nyílik, az érzéstelenítő hatás megszűnik. Az áramerősséget nullától kell fokozni addig, amíg a páciens a fájdalomérzés csökkenését vagy megszűnését nem észleli. Tájékoztató jelleggel közöljük az általunk mért optimális áramerősségei értékeket — 2—6 iiA — a front fogakon, 4—10 yA a premoláris fogakon és 10 — 16 yA a moláris fogakon. Az áram erőssége semmiképpen sem haladhatja meg a 30 yA értéket. A fenti értékek tájékoztató jellegűek és a karieszes üreg mélységétől, elhelyezkedésétől, valamint a páciens életkorától függően változhatnak. A Szovjetunióban az utóbbi öt évben a Központi Sztomatológiai Tudományos Kutató Intézetben és különböző klinikákon bőrgalvanizációs és pupilla
