Fogorvosi szemle, 1972 (65. évfolyam, 1-12. szám)

1972-07-01 / 7. szám

210

SCHWARZKOPF, H.

Fogorvosi Szemle 65. 210—213. 1972.

A teljes protézisek készítésének racionalizálása. Ivotray-készülék

Irta:f SCHWARZKOPF, H. (Hannover)

A szájüreg és maxillo-mandibularis rendszer élettani-anatómiai szempontból egységet képező szerv, amely biológiailag sem választható szét. Ameddig az embernek a két állcsontjában akárcsak egy természetes foga van, technikailag nem nehéz az elkészített gipszmintákat ismét a természetadta záródásba hozni. Ez teljes fogatlanság esetén az elveszett centrális occlusio, az öregség miatt megváltozott izomzat és a csontleépülés miatt igen nehéz.

Az élettanilag-anatomiailag egységet képező szájat az állcsontokat egyenként, külön-külön lemintázó eljárások technikailag két részre osztják, pedig utána a felső állcsont-állkapocs minta eredeti egységnek megfelelő összekapcsolása szükséges. Itt kezdődik az ún. harapás vétel nagy problémája; ennek megoldása nehéz és nem kielégítő. Felvetődik a kérdés, hogy miért választjuk széta biológiai egységet, ha azt később nehéz és megbízhatatlan módszerekkel egyesíteni kell.

Evvel kapcsolatban még meggondolandó, hogy minden nyitott szájban készített lenyomat alkalmával az izomzat, a mozgó nyálkahártya és a szalagok feszülésben vannak. Fogatlan állcsontok esetén az ilyen lenyomatvétel a később elkészítendő fogsor használhatóságát befolyásolja. Gondoljunk csak a működésbe kerülő lágy szájpadlásra, a szájfenék izomzatára, az ajkakra, a pofára és a nyelvre.

Az anatómiai egység technikai megtartása és a teljes száj lemintázása az izomzat és a nyálkahártya élettani nyugalmi állapotában képezték alapját igyekezetemnek, hogy a lenyomat és a harapásvételi eljárást, fogatlan állcsontok esetén, javítsam és racionalizáljam. így szerkesztettem 8 évvel ezelőtt a SB Ivotray mintázó (lenyomatvételi) szerkezetet, amellyel fogatlan száj esetén

1. ábra