Fogorvosi szemle, 1972 (65. évfolyam, 1-12. szám)
1972-07-01 / 7. szám
208 VlGH IMRE DR. tes és még kifejezett kopogtatási fájdalom állott fenn, akkor további tágítást végeztünk, és újabb Terracortrilos kötést helyeztünk a gyökércsatornába. Ezt követőleg 2—4 nap múlva (tehát az első kezelés után a 6—8. napon) végeztük el a gyökér végleges tömését, hasonló módon. Az egyes eseteket a két év alatt két alkalommal klinikailag és röntgenológiailag ellenőriztük. Sikeresnek azokat az eseteket minősítettem, melyek klinikailag tünetmentesek voltak, és emellett periapicalis röntgenelváltozást nem mutattak, vagy a kezdetben fennállott periapicalis felritkulás gyógyult. Kezeléseinket túlnyomó többségben 50 éven aluli egyéneken, nőkön és férfiakonvégeztük, összesen 195 esetben. A 195 esetünkből 150 jelent meg ellenőrzésen. Az eredményt az 1. táblázat tünteti fel. A táblázatból kitűnik—amenynyire az esetek aránylag mérsékelt száma megengedi az értékelést —, hogy a sikerszázalék legjobb a frontfogak eseteiben, kisebb a praemolarisoknál és a legkevesebb a molarisoknál. A sikertelen esetek megoszlását a következő 2. táblázat mutatja. A fent leírt módszerrel végzett kezeléskor 10 esetben szükség volt kiegészítő általános antibiotikus támogatásra, ami sikerrel járt. Allergiás jelenségeket a Terracortril alkalmazása során egyszer sem észleltünk. Megbeszélés A fentiekben vázolt klinikai kísérletek azt célozzák, hogy megállapítsuk: a kifejezetten heveny periapicalis parodontitis (periodontitis) gyógyításában mennyiben válik be a Terracortril alkalmazása. A Terracortril hatásmechanizá/a. kép. 7 I párod. ар. ac. közvetlen gyökértömés Idán 4/b. kép. 7| a kétéves kontroll után 5/a. kép. I 6 párod. ap. chr. közvetlen gyökértömés után ó/b. kép. I 6 a kétéves kontroll után
