Fogorvosi szemle, 1972 (65. évfolyam, 1-12. szám)
1972-06-01 / 6. szám
ÁLLKAPOCSÍZÜLET 175 ben a subluxatio, részben az izomegyensúly megbomlása folytán kialakult traumás occlusio következtében állt elő. A fogak beékeltségének megszüntetésére becsiszolást alkalmaztunk a jobb alsó 4-es és jobb felső 6-ös occlusiós csücskein, valamint a jobb felső 6-os retropulsiós fazettáján (a becsiszolás utáni állapotot mutatja az 5., 6. ábra). Majd a már Hippolcrates által alkalmazott klasszikus repositiós metódust konstrukciós harapásvétellel kombináltuk (a harapási magasságot megközelítően a fiziológiás harapási magasság közeiéig emelve), és Schulte desorientatiós készülékét alkalmaztuk. A rugós szár megakadályozta az állkapocs oldalirányú excursióját (7., 8. ábra). A páciens hat nap alatt panaszmentessé vál't, erős fájdalma megszűnt, molárisait szabályos záróharapási helyzetbe tudta hozni (9. ábra). Ez is bizonyítéka a sikeres repositiónak. Szájnyi-7. ábra. Terápiásán alkalmazott Schulte 8. ábra. Schulte-készülék in situ desorientatiós harapásemelő készüléké 9. ábra. Spontán záróharapásos helyzet 10., 11. ábra. A kontroll röntgenfelvételen megszűnt a bal oldali izületi fejecs subluxatiós pozíciója
