Fogorvosi szemle, 1972 (65. évfolyam, 1-12. szám)
1972-05-01 / 5. szám
152 CZUKOR JÓZSEF DR. Szülei elmondják, hogy kislányuk tejfogai jobb oldalon felül, az utolsó kivételével, csak 3—4 éves korban jelentek meg, s röviddel előtörésük után szétrepedtek, szét morzsolódtak. Cs. E. egyetlen gyermekük, normális terhesség után időre született. A szokványos gyermekbetegségeken kívül semmiféle egyéb betegséget, balesetet nem szenvedett. A rtg-vizsgálatok döntőek voltak a diagnózis meghatározásában. A rtg-képeken még vékony csontlemezzel fedve a fejlődésben messze elmaradt 4 +, 3 +, 2+, 1+ fogcsírák a szembetűnőek. Ugyanakkor a 5+ csírája ép (1—2. ábra). A morphologiailag torz csíraképletek csekély calcificatio ja is egyenlőtlen eloszlást mutat. A normálisnál kisebb csírák alakja, rtg-sugár-elnyelése inkább amorf szám feletti fogképződményekre emlékeztet. A 2+, 1+ fogak előtörési tendenciát nem mutattak a közel egy évi megfigyelés folyamán. Feltűnő viszont, hogy a 3+ csírahelyzete lényegesen közelebb esik a rágósíkhoz, mint az ép +3 fogcsíráé. A beteg fogcsírák felszíne egyenetlen, kimaródott, pulpakamrájuk tág. Köznyezetíikben a maxilla corticalis és trabecularis struktúrája ép. Jó áttekintést biztosít az orthopan-tomograph kép (3. ábra). A többi quadransban normális fogfejlődés jelei láthatók. Megemlítendő, hogy mind a négy 8-as aplasiás. A rtg-képek alapján a diagnosis egyértelműen: lokalizált 3. ábra dysplasiás odontogenesis. A lokális jelleg, a jelentősen megkésett eruptio, az igen nagy fokú törékenység pedig biztosítja a differential-diagnosist az odontogenesis imperfecta eseteitől. A kórkép nem öröklődik, előfordulása rendkívül ritka. Aetiologiája tisztázatlan, bár a szakirodalomban számos feltételezés található; rtg-ártalom, lokális trauma, intrauterin ártalom. Sibley és Zimmermann endocrin zavarokra hivatkoznak, Abrams és Orooper „genetikus mutatió”-t tételeznek fel. Feltűnő, hogy az eddig leírt esetek döntő többsége (jelen is) maxilláris lokalizációt mutat. Saját feltételezésünk szerint a fogcsíralemez intrauterin lokális táplálkozási zavarával lehet magyarázni e ritka kórkép létrejöttét. Therapiás problémák A normálisnál 2—3 évvel később előtört dysplasiás tej-, illetve maradófogakat eruptiójuk után közvetlenül extrahálni kell, mivel nagyfokú törékenységük miatt horgonyként nem jöhetnek számításba. A protheticai rekonstrukció immediát lemezes pótlások sorozatával történik. Hozzávetőlegesen 10—11 éves korig fél évenként, majd későbbiekben évenként szükséges újabb lemezes pótlás készítése. Természetesen messzemenőleg figyelembe kell venni az állcsontfejlődés egyedi sajátosságait. Csak az állcsontfejlődés befejeződése után lehet öntött vázlemez készítésével a therapiát befejezni. A helytelen therapia
