Fogorvosi szemle, 1972 (65. évfolyam, 1-12. szám)
1972-04-01 / 4. szám
ETHMOIDALIS SZÖVŐDMÉNY 109 Fogorvosi Szemle 65. 109—1X5. 1972. A Miskolci Szentpéterikapui Kórház Szájsebészeti és Fogászati Osztályának (főorvos: Ivánkievicz Dénes dr.) és a Rostocki Orvostudományi Egyetem Anatómiai Intézetének (igazgató: Dr. Dr. Schumacher, в. H. egyetemi tanár) közleménye A felső állcsont dentalis eredetű lobjainak ethmoidalis szövődményei írta: IVÁNKIEVICZ DÉNES dr. és SCHUMACHER, G. H. dr. A dentalis eredetű gyulladások és azok szövődményeinek csökkenését döntően befolyásolta az antibioticum-éra. Hogy még ma is vannak olyan dentogen eredetű gyulladásos folyamatok, elsősorban phlegmonek, amelyek a korszerű therapia mellett is komoly feladatot jelentenek a stomatologus számára, azt egyrészt az időközben kialakult bacteriumresistentia, másrészt a szervezet aktuális immunbiológiai állapotának esetleges kedvezőtlen volta magyarázza. A klinikai tapasztalat, a pontos tájbonctani ismeret, a legújabb bacteriológiai kutatások eredményei, valamint a korszerű pathologiai szemlélet birtokában ma már megközelítően pontosan ismerjük a száj-, arc- és állcsonttájék területén fellépő dentalis eredetű gyulladásos folyamatok terjedési lehetőségeit, irányait. E problémával az irodalom bőségesen, kimerítően foglalkozik, csupán a felső állcsont dentalis eredetű lobjaiból kiindult ethmoidalis szövődmények pathogenesisére, kórfejlődésére vonatkozó megfigyelések hiányosak. A felső állcsont dentalis eredetű lobjaiból kialakult ethmoidalis szövődményre két betegünk periostitis maxillaejából acutan kialakult ethmoiditis, illetve az egyik esetben még ehhez csatlakozó periorbitalis phlegmone kapcsán figyeltünk föl. 1. N. V. 18 éves leányt acut periostitis maxillae kórjelzéssel vesszük föl osztályunkra. A periostealis folyamat a kórházi fölvétel előtt 36 órával kezdődött, néhány órával azután, hogy fogorvosa a jobb felső hármas gangraenás fogának gyökérkezeléséhez kezdett. A periodontitises szemfogat, amelynek koronája erősen destruált, a beteg és szülei kívánságára Vinydan-narcosisban extraháljuk; pus nem ürül. A fog eltávolítása után erélyes antibioticumos terápiába kezdtünk. Ezt követően 48 órával a periostitis jellegzetes tünetei fokozatosan visszafejlődtek. Ezen idő alatt azonban a jobb oldali orrgyök, illetve a könny tömlő területén nagy duzzanat keletkezett. A vena facialis anterior lefutásában, a szájzug mögötti résztől a belső szemzugig terjedő terület reakciómentes, és nyomási érzékenység sincs. Az orrüregi nyálkahártya kissé duzzadt, oedemás. A szemészeti szakvizsgálat eredménye negatív. Másnap a duzzanat tovább növekszik, és a jobb szemgolyóban lancináló fájdalmak lépnek föl. Ekkor az orrmelléküregekről röntgenfölvételeket készítünk: a jobb oldali sinus maxillaris és a rostasejtek egyenletesen fedettek (1. ábra). Az anamnesist kiegészítve megtudjuk, hogy a betegnek oto-rhino-laryngologiai megbetegedése az utóbbi időben nem volt. 2. 11 éves fiút periostitis maxillae et phlegmone periorbitalis 1. d. dg-sal vettük föl osztályunkra septikus állapotban, 41 fokos lázzal (2. ábra). A szülőktől megtudjuk, hogy a gyermeknek három nappal azelőtt fogat húztak. Arca már akkor kissé dagadt volt. A jobb felső ötös tejfogát injekciós érzéstelenítésben távolították el. A fölvételi status intraoralis leletéből kiemeljük, hogy a gyermek palatumán cseresznye nagyságú fluctuáló abscessust találtunk. Extraoralisan a vena facialis anterior egész lefutásában reakciómentes volt. Orrüregi nyálkahártyája
