Fogorvosi szemle, 1972 (65. évfolyam, 1-12. szám)
1972-04-01 / 4. szám
ULTRASTRUKTÜRA 101 fibrillumokat inkább az odontoblastok képezik. Készítményeinken ugyanis az odontoblast sejtek mentén a praedentinben olyan fiatal fogakban is kimutattuk, melyek esetében még a mineralizálódás nem is indult meg (1. ábra). Az odontoblastok közt (1. és 2. ábra) és a subodontoblast rétegben (3. ábra) szembetűnő a Korff-rostok rögzítő szerkezete. A praedentinben a felülettel párhuzamosan, az odontoblastok egész hosszában érintőszerűen futó kötegekből és tömör fonadékból álló kollagén rostrendszer a pulpára vertikálisan haladó rostkötegeken (4. ábra) — amelyek az intertubularis dentinből kapcsolódnak a rosthálózatba— mintegy felfüggesztve rögzíti a praedentin szövetelemeit. Ez a szilárd, de mégis engedékeny laza rögzítésmód a dentin keményállománya és a lágy pulpaszövet között nagy jelentőségű a mechanikus ártalmak kivédésében. Ez az átmenet a praedentintől perifériásán haladva a dentin fokozatos kalcifikációjával alakul ki. A rostrendszer struktúrája és a funkció összefüggésére a kötőszövettel kapcsolatban legutóbb Banga 1. hívta fel a figyelmet. A praedentin idegelemeit, az odontoblastok alapján fekvő idegrostokat, máshol a levél- vagy megnyúlt lombik formájú idegvégződéseket in situ tudtuk szemléltetővé tenni (1. és 2. ábra). Az axonok és idegvégződések az odontoblastok alapjához fekszenek, azok mentén behatolnak, máshol koszorúszerűen veszik őket körül (2. ábra). A praedentinben található idegelemek a kor folyamán a pulpakamra beszűkülésekor az odontoblast-sejtek mentén beépülnek a dentinbe; a dentincsatornákban kimutattak idegelemeket a dentin vastagságának 1/3-áig (Frank). Egyes szerzők a dentincsatornákban nem találtak idegelemeket (Fromma és mtsai). A secundaer dentin képződése vizsgálati anyagunkban kb. 40 éves kortól mutat mind jellemzőbb eltérést, de egyesek szerint már a fog szájüregben megjelenésétől kezdve megindul a képződése, és így korai és késői secundaer dentinről beszélnek (Symons). A késői secundaer dentin pulpalis felületén mérsékelt kalcifikációt észleltünk. Az odontoblastok ritkábban, szabálytalanabb elrendeződésben vannak. Az odontoblastok, ill. az őket pótló fibroblastok különböző nívóban épülnek be a dentinbe, ez magyarázza a dentincsatornák méreteinek változatosságát. Az egész felületen kalcifikáció észlelhető, ezért a peritubularis zóna határvonala csak helyenként vehető ki. A korral a kollagénképzés fokozódik és a fibroblastok részvétele miatt a fibrillumok iránya a primaer dentinnel ellentétes. A periodicitás megvan. Az intertubularis dentin rostrendszere a dentincsatornákkal párhuzamosan fut. A reparativ- vagy ingerdentint szuvas fogban a pulpa felé a cariesnek megfelelő bedomborodó területen vizsgáltuk. Ennek a szerkezete a legváltozatosabb. A dentincsatornák különböző méretűek, szabálytalan csoportosulásban eltérő irányokban haladnak, alakjuk lelapított vagy behúzódott formájú, lumenük sok helyen kalcifikált, szűk. A Korff-rostok szabálytalan, ágas-bogas csomós kötegeket mutatnak. A fibrillumok periodicitása itt is kivehető. A tubularis és fibrillaris dentin vegyesen fordul itt elő. Összefoglalás 1. A pulpa-praedentin határ morphologiája a biológiai jelenségek indikátoraként változik, ezeket az eltéréseket a pulpalis dentinfalon új oldalról mutatják a replika készítmények. 2. A fiatal praedentinre jellemzők az amorph alapanyagban a duzzadó cytoplazmájú odontoblast sejtek. Ezen specifikusan differenciált kötőszöveti sejtek secretiós működéséből származó fibrillumok hálózatát a sejthártya felületén kimutattuk.
