Fogorvosi szemle, 1972 (65. évfolyam, 1-12. szám)
1972-01-01 / 1. szám
MÉLYHARAPÁSOK. Fogorvosi Szemle 65. 9—12. 1972. A Központi Stomatologiai Intézet (igazgató: Orsós Sándor dr.) és az Országos Testnevelési és Sportegészségügyi Intézet (igazgató: Kálmán Péter dr.) közleménye Elektromiográfiás vizsgálatok felnőttkori mélyharapások protetikai korrekciójakor írta: DÉNES JÓZSEF dr. és ZABÁND PÉTER dr. Mély harapások felnőttkorban hí dpót lások segítségével elvégzett korrekciójakor problémát jelent a harapásemelés mértékének megállapítása. Igen nagy fokú primér vagy szekundér mélyharapások esetén általában annyival szokták a harapást megemelni, hogy az alsó metszőfogak buccalis gingivájába harapó felső metszők éle 1—2 mm-rel az ínyszél fölé kerüljön centralocelusiós helyzetben. A harapásemelés mértékének pontosabb meghatározásához azonban ismernünk kell a mandibula nyugalmi helyzetét. Elektromiográfiás vizsgálat segítségével a mandibula nyugalmi helyzete és az ehhez tartozó interocclusalis térköz („free way space”) nagysága pontosan meghatározható [3, 4, 5, 7]. A meghatározás alapját képezi az a tény, hogy a mandibula nyugalmi helyzetében a rágóizmokról nem vezethető el elektromos aktivitás a szokásos EMG felvételi technikával. Ha a mandibula ebből a helyzetből kitér, az elektromiogrammon az ún. „elektromos csönd” megszakad, és az izom aktivitásának megfelelően motoros egység potenciálok jelennek meg [5, 7]. A normális occlusió esetén az interocclusalis térköz nagysága a metszőfogaknál mérve 1—3 mm. Mélyharapásnál ez az érték a 10 mm-t is elérheti. A mélyharapások felnőttkori korrekciójánál a hídpótlásokkal kívánatos lenne a harapást úgy megemelni, hogy a harapásemelés mértéke az interocclusalis térköz megmért értékénél csak 2—3 mm-rel legyen kisebb. Ily módon tudjuk biztosítani a szabadabb artikulációs mozgások lehetőségét [3] és érünk el kedvező esztétikai hatást az arcon a subnasale-gnathion távolság megnövelésével. Gyakran előfordul azonban, hogy a protetikai korrekció után egy-két év múlva a harapás visszasüllyed, nemritkán az eredeti helyzetig. Ezt a kédvezőtlen jelenséget azokban az esetekben is tapasztaltuk, amikor a harapásemelést 1 1. ábra. A mandibula nyugalmi helyzetében az EMG-felvételen nem látható aktivitás. Ha a mandibula a nyugalmi helyzetből kitér, motoros egységpotenciálok jelennek meg