Fogorvosi szemle, 1971 (64. évfolyam, 1-12. szám)
1971-02-01 / 2. szám
52 GYÖRGY IZABELLA DR. Fogorvosi Szemle 63. 52—55. (1971) A Fővárosi Gyermekjogászati Központ (igazgató : Kovács Zoltán dr.) közleménye Parafunkciók szerepe a rossz szokások kialakulásában* Irta: GYÖRGY IZABELLA dr. Gyakran okoznak fogsorzáródási rendellenességet diszfunkciók, amelyek rossz szokásokként értékelhetők. Ilyen jelenségek 1. az infantilis (csecsemőkori) nyelés, 2. a makacs ujjszopás és 3. a habituális szájlégzés. Az állcsontortopédiai gyakorlatban ezzel a három diszfunkció-formával találkoztam a leggyakrabban. Szeretnék rávilágítani jelentőségükre és arra, hogy kialakulásukkor sohasem hiányzik a parafunkció. A parafunkció kisegítő, mellérendelt funkció, amely a tökéletlen, de szükséges funkciót, fiziológiás formává egészíti ki. Szerepe azonban csak időleges. Ha feladata után még fennmarad, úgy a segítségével kialakult funkció-forma most már diszfunkció. A rossz szokások kialakulásuk idején szükségszerűek lehetnek s ez profilaxisukat nehezíti. A parafunkciók fellépésének megelőzése egyúttal, a fogsorzáródási anomáliák profilaxisa is. Ha a diszfunkció felismerhető, akkor rendszerint már az orthodontiai anomália is kialakult. Ilyenkor a szükséges beavatkozás terápiás jellegű. A parafunkciók fellépésének s ennek következtében a rossz szokások kialakulásának fizikai és pszichikai okai lehetnek. A makacs, kezeletlen rossz szokások kezdete a csecsemőkorra vezethető vissza, amikor is olyan fizikai vagy pszichikai trauma érheti a csecsemőt, melynek kihatása maradó. A nyelés diszfunkciója gyakrabban okoz fogsorzáródási rendellenességeket, mint az ujjszopás vagy szájíégzés. Ezenkívül nehezebben vehető észre s a figyelem sincs kellőképpen ráirányítva. 1. Mi az infantilis nyelés? Az élettani, fiziológiás nyelés központi fogsorzáródásban fejeződik be. Ezt üres nyelésnél saját magunkon jól megfigyelhetjük. Van azonban az üres nyelésnek egy olyan formája, amelynél a fogsorok nem záródhatnak centrális okkluzióban, mert a fogsorok közé nyomakodik a nyelv. Ez a nyelvmozgás, mint parafunkció, alakítja ki az infantilis nyelést. Mikor és hogyan lép fel az infantilis nyelés kialakulásához szükséges parafunkció ? Ez szorosan összefügg a csecsemő táplálkozásmódjával. A csecsemő, ha mellről táplálják, fejő mozgást is végez, s ebben a nyelvnek fontos szerepe van, mégpedig a fejés után meginduló nyeléskor, a nyelvhátra csurgó tejnek a garatba irányítása. Ha üvegből tápláljuk a csecsemőt, akkor csak szív és nyel. Hogy a túl bő tejfolyást megakadályozza, nyelvét a gumiszívó és az állkapocs közé helyezi, rendszerint előretolt vagy előrelökött helyzetben. így a nyelv a tejet megfelelően adagolja és a nyelés befejeztekor is előretolt helyezetben marad. Nyeléskor a nyelv előrehelyezkedése a gumiszívó és a mandibula gerince, majd később a fogsorok közé, már parafunkció. Ez a csecsemőnél szükségszerű, életfontosságú, a tej adagolásával így vigyáz arra, hogy a túlságosan bő tejfolyástól meg ne fulladjon. Azonban ennek a védekezésnek csak átmeneti jellegűnek kellene lennie. Orthodontiai gyakorlatban az üres nyelésnek, ami percenként általában kétszer történik, nem tulajdonítunk megfelelő jelentőséget, meg sem figyelik. Az infantilisán nyelő gyermek a fogai közé lökött nyelvvel tanul meg beszélni. Selypítő gyermekek üres nyeléskor, mindig a fogsorok közé szorítják nyelvüket (l/а és b. ábra). Mivel a nyelésforma kialakulása megelőzi a beszédet, ezért fel* 1969. nov. 21-én a Gyermekfogászati Ankét alkalmával tartott előadás nyomán.
