Fogorvosi szemle, 1971 (64. évfolyam, 1-12. szám)

1971-01-01 / 1. szám

16

KÖVESI GYÖRGY DR.

Általános vizsgálat: Testmagassága: 173 cm, testsúly: 65 kg. Pulzus: 86/min. Vérnyomás: 130/90 Hgmm. A koponyaröntgen-felvételeken a mandibula processus alveolarisának nagyfokú sorvadásán kívül elváltozás nem látható. Mindkét oldali tüdőben kisfokú fibrosist találtunk.

Laboratóriumi vizsgálatok: A vizeletvizsgálat kóros eltérést nem mutatott. Vérkép: vörösvérsejt: 4 260 000, fehérvérsejt: 11 800. Hgb: 14%. A qualitativ vérképben eltérés nem volt. Vérsejtsüllyedés: 14 mm/1 óra. Alkalikus phosphatase: 5,1 BE. Szövettani vizsgálat céljából a maxilla gerincének bal oldalán található szövetszaporulatot teljes egészében kimetszettük. Dg.: eosinophil granuloma. A beteget kezelésre a Radiológiai Klinikára utaltuk, ahol 25 XI00 r besugárzást kapott, ezenkívül naponta 10 mg Prednisolont.

4. ábra. Az interradicularis septumok corticalisa ép, de a spongiosában felritkulás látható. Ez a tünet is jellemző a Hand—Schüller—Christian-betegségre

Megbeszélés

Az ismertetett betegeknél a klinikai tünetek, laboratóriumi leletek és szövettani kép alapján histiocytosis diagnosist állapítottunk meg. A histiocytosis szövettanában Sleeper (1951) négy stádiumot különböztet meg:

1. Histiocvtás időszak, melyet reticularis vagy proliferativ stádiumnak is neveznek. Ebben az időszakban a domináló sejtek a histiocyták, melyeknek halvány magjuk és sok cytoplasmájuk van. Közöttük óriássejtek és lymphocyták helyezkednek el. Ezek körül nagyszámú eosinophil sejt jelenik meg, gyakran csoportosan. 2. A granulomatosis időszakában a szöveti képet nagyfokú granulatio jellemzi. A stroma jól vascularizált. 3. A xantomatosis időszakában a histiocytákban lipoidok rakódnak le (cholesterin esterek) és így alakulnak ki a tipikus habossejtek (foam cells). 4. Afibroblastos vagy hegesedés időszakában kevés a histiocyta, viszont nagyfokú fibrosist találtunk.

Minden gyermekkori és fiatalkori foglazulás esetén gondolnunk kell a histiocytosisra, mert a gyermekkori parodontopathiák mögött — amint ezt Sugár is hangsúlyozza — mindig súlyos systemás betegség áll. Mind gyermek-, mind felnőttkorban az íny és a parodontalis tünetek e betegség korai jellemzői.