Fogorvosi szemle, 1971 (64. évfolyam, 1-12. szám)
1971-07-01 / 7. szám
196 ORSÓS SÁRDOR DR. történetében szokatlan és egyedülálló fordulat következett be. Az OTT főorvosigazgatója 1949. október 28-án kelt 30—1/98. számú rendeletével a Csengery utcai rendelőintézet III. sz. fogászati és III. sz. fogpótlási rendelését a fogszakorvosok gyakorlati továbbképzése céljából „tanrendelési jelleggel” ruházta fel. Kende János, Intézetünk első igazgatója erről írva kiemeli: „A fogászati tanrendelés forradalmi újítás lett, mert első ízben változtatta meg az eddig egyoldalúan biztosítóintézeti szempontokat képviselő működési szabályzatot a szocialista betegellátás magasabbrendű követelményeinek megfelelően, amikor a fenti rendelésben kimondta a szakorvosok továbbképzési kötelezettségét, a gyógyító eljárások normalizálását és az intézeti beteganyag továbbképzés céljára való igénybevételének lehetőségét.” Időközben a betegellátással foglalkozó intézmények fenntartói a helyi tanácsok lettek. A szocialista egészségügyi ellátás kiterjesztése és szervezése jó ütemben haladt; a továbbképzés irányítási és szervezési tennivalói az Egészségügyi Minisztériumban összpontosultak. Mai Intézetünk épületét, a Szentkirályi utca 40. szám alatti ingatlant, 1950. május 30-án utalta ki az Egészségügyi Minisztérium, és átalakítására, valamint berendezésére megfelelő összeget bocsátott rendelkezésre, majd 1951. május 30-án hozzájárult, hogy: „Budapest Városi Tanács Központi Fogászati Rendelő és Továbbképző Intézete” címet viselje. így tulajdonképpen a magyar fogorvosok továbbképzése közvetlenül minisztériumi irányítás alá került. Ez a szervezési helyzet maradt 1956-ig, amikor az 1013/1956. számú Minisztertanácsi Határozat létrehozta az Orvostovábbképző Intézetet. így a magyar orvostovábbképzés jelentőségét és fontosságát megillető egyetemi rangú, központi vezető intézményt kapott. Véglegesen, rendeletileg tisztázódtak a továbbképzések lebonyolításával kapcsolatos adminisztratív tennivalók is. Megindult a továbbképzésen részt vett orvosok regisztrálása, megkezdődött a tanfolyamok rendszeres meghirdetése, most már az orvostudomány más szakterületein is. Ezzel egyidőben változott meg Intézetünk neve Központi Stomatologiai Intézetre, és egyben rögzítették az Intézet szakmai-módszertani irányító és ellenőrző feladatait is az országos fogászati hálózattal kapcsolatban. Később — 1963-ban — Berényi Béla igazgatófőorvos szervezte meg az országos szakmai-módszertani ellenőrző főorvosi munkaköröket. Az egészségügyi miniszter 1952. március 25-én kelt 847/70/3 1952. számú rendeletével de facto megindult Intézetünkben a fogorvos-továbbképzés. Az 1952-től 1956-ig terjedő időre vonatkozó fogorvos-továbbképzést regisztráló iratanyag az ellenforradalmi események kapcsán sajnálatos módon megsemmisült, de ezen idő alatt is rendszeresen folyt Intézetünkben tanfolyamos formájú továbbképzés. 1956-tól 15 esztendő alatt 122 tanfolyamon 2546 szakorvos részesült Intézetünkben továbbképzésben. Az Intézetünkben folyó továbbképző munka az egészségügyi miniszter 1970. január 1-én hatályba lépő 43/1969/Eü. K. 23.) számú utasítása értelmében de jure is elismerést nyert. Az utasításban ugyanis a Központi Stomatologiai Intézetben stomatologiai továbbképző tanszék felállításáról történt intézkedés. Az elmúlt 15 esztendőben — az Orvostovábbképző Intézet megszervezése óta — a fogászati hálózat szakellátásból jóformán alapellátássá terebélyesedett. 1956-ban a fogászati ellátásra szervezett napi munkaórák száma 4633 volt, ami megfelel 772 főfoglalkozású (napi 6 órás) állásnak. 1970-ben már 12 044 a szervezett napi óraszám, amely 2007 főfoglalkozású állásnak felel meg. Nemcsak a fogászati ellátóhálózatban dolgozó fogorvosok száma emelkedett mintegy háromszorosára, hanem megváltozott az ellátóhálózat személyi összetétele
