Fogorvosi szemle, 1971 (64. évfolyam, 1-12. szám)
1971-06-01 / 6. szám
Ínyzuhanyrózsa 175 Fogorvosi Szemle 64. 175—178. 1971. A Szegedi Orvostudományi Egyetem I—II. sz. Fog- és Szájbeteg Klinikája (igazgató: Tóth Károly dr. egyetemi tanár) közleménye Egyéni ínyzuhanyrózsa készítésének egyszerű módja írtük: BÖDÖ JÁNOS dr. és KESZTHELYI GUSZTÁV dr. Az ínyzuhanykezelés — mely terápiás hatása mellett profilaktikus lehetőség is a fogorvos kezében — az utóbbi időben egyre terjed. A fogágybetegségek balneotherapiájának több szerző által (Citron, Dresel, Jaccard, Joyeux, Kunért, Reuter, Schaeffer, Stuccard és Vauthier) (cit 5) említett lehetősége napjaink gyakorlatává válik. Az 1952-ben Badenweilerben, majd Karlovy Varyban megnyílt első ínyzuhanykezeléssel foglalkozó intézeteket Európa legkülönbözőbb fürdőhelyein (Aix-les-Bains, Enghien-les-Bains, Pyrmont, Wiesbaden, Salsomaggiore, St. Moritz) újabbak követték. Hazánkban 1961-ben Hévizén, majd a budapesti Rudas fürdőben létesült ínyzuhanykezeléssel foglalkozó osztály. Milvius [2, 3] közleményeiben az ún. hévizi típusú króm-acél ínyzuhanyrózsák helyett, azok hibáinak kiküszöbölésére egyéni ínyzuhanyrózsa készítését javasolja. Módszere lehetővé tette számunkra, hogy betegeinknek az intézeti kezelés befejeztével otthoni használatra egyéni ínyzuhanyrózsát készítsünk — még akkor is, ha nem volt olyan fokú anomáliájuk, amely ezt szükségessé tette volna —, tekintettel arra, hogy olcsó, minden beteg számára hozzáférhető, gyárilag előállított ínyzuhanyrózsa nem áll rendelkezésünkre. Milvius technológiájának bonyolultsága, az ínyzuhanyrózsák készítésekor nyilvánvalóvá vált, és ez késztetett bennünket eljárásának módosítására, melynél a fogorvos munkájának csökkenését is igyekeztünk szem előtt tartani. A készítés menete Algináttal lenyomatot veszünk mind az alsó, mind a felső fogívről, amit kemény gipsszel mindjárt kiöntünk. Megkeményedés után tintaceruzával pontokat rajzolunk azokra a helyekre, ahová a vízsugarakat irányítani kívánjuk. Szükséges még viaszharapásvétel, amely megkönnyíti a kiöntött lenyomatok centralocclusióba helyezését. A további munka a technikai laboratóriumban történik a következő módon: A centralocclusióba helyezett alsó-felső lenyomatot occludorba gipszeljük. Az állító csavarral a harapási magasságot 5 — 8 mm-nyire megemeljük. Ezután a fogívek nagyságától függően 1 — 1,5 lap rózsaviaszból hengert formálunk, melynek átmérője kb. 2 — 3 cm. Ezt ráhelyezzük a felső fogívre, majd az occludort lassan addig nyomjuk össze, amíg az állító csavar ezt engedi. Jó, ha a fogak a viaszhengerbe legalább az aequatorig besüllyednek, mert így könynyebb lesz majd az interdentalis rések, valamint az ínytasakok megcélzása. Ezután az occludort szétnyitjuk majd az így elkészített viaszmintázatot lehűtve leemeljük a gipszmintáról. A gipszmintákat, különösen azoknak fogkörvonalait előzőleg beolajozzuk, hogy a még lágy viaszmintázat ne ragadjon a gipszhez. Ellenőrizzük a viaszmintát, majd viszszahelyezzük a gipszmintára. Ezután 4—5 cm hosszú, 1 —1,5 cm átmérőjű viaszhengert formálunk, amit a viaszmintázat frontális részére a középvonalba ragasztunk. Ez lesz majd az ínyzuhanyrózsa csatlakozója a gumicsőhöz, amely azt a vízcsappal köti össze. Végül az így elkészített tömör viaszmintázatot leemeljük a gipszmintáról és beágyazzuk.
