Fogorvosi szemle, 1971 (64. évfolyam, 1-12. szám)

1971-06-01 / 6. szám

MANDIBULA TÖRÉS

173

(a gyenge pontokon), míg drasztikus erejű behatásnál (közlekedés, lövés, ipari) a mandibula szerkezeti sajátságai nem érvényesülnek (11/a. ábra).

Az ütés okozta kettős töréseket tekintve kitűnt a bal processus articularis, ill. a bal angulus ellenoldali corpussal kombinált kettős töréseinek dominálása (11/b. ábra). Ez úgy magyarázható, hogy gyakoribb a jobb kézzel adott ütések száma, ezek a mandibulán a bal testet érik, és mindkét törés indirect módon jön létre. Az angulus és a proc. art. is anatómiailag gyenge pontnak tekinthetők, ezenkívül ez utóbbi cranialis része medial felől csontosán megtámasztott, így érthető, hogy ezeken a helyeken jönnek létre indirect törések. Ezeket az összefüggéseket betegeken, részletes anamnesis felvételével is igazolni tudtuk.

11. ábra. Kettős törések, a) Proc. art. és corpus együttes töréseinek száma; b) Proc. art., illetve ellenoldali angulus (ütésből eredő) corpussal kombinált töréseinek összessége

Látszólag ellentmond a bal corpust ért ütések gyakoriságának Hagan és Huelke [12] megállapítása, miszerint az állcsontot leggyakrabban élőiről éri behatás. Ne felejtsük azonban el, hogy az ő statisztikájukban legnagyobbrészt közlekedési balesetekből ered a törés (55,8%), és ebben az esetben az állcsúcsot

éri legsűrűbben erőbehatás, míg nálunk az ütés dominál (40,4%).

*

Összefoglalás

Néhány fő szempontból kiindulva az állkapocstörések legfontosabb mutatóit (jellegzetességeit) kerestük. Az irodalmi adatok összehasonlításához egységes elvek szerinti feldolgozás szükséges. Ehhez kívántunk segítséget nyújtani az irodalomban régóta vitatott kérdések részletes vizsgálatával.

IRODALOM. 1. Berényi B. : Az állkapoestörés előidéző okai, előfordulási helye é_s gyógyítása 112 eset elemzése kapcsán. Fogorv. Szle, 51: 316, 1958. — 2. Berényi В. : Állkapocssérültek kórlefolyásának és a gyógyítás késői eredményének értékelése. Kand. disszert. Budapest, 1960. — 3. Bichlmayr, A.: Über den experimentellen Nachweis von Schwachpunkten aus Unterkiefer und deren klinische Bedeutung für das Fracturgeschehen. — Deutsche Zahn-Mund-Kiefer-Chirurgie, 448: 1939. — 4. Blomquist, K. — Torsten, C. : 300 käkfracturer analyserade med hausyn tili frekvens, uppkomstsätt,