Fogorvosi szemle, 1971 (64. évfolyam, 1-12. szám)

1971-06-01 / 6. szám

1971. június LXIV. évfolyam 6. szám FOGORVOSI SZEMLE FŐSZERKESZTŐ: Prof. Dr. VARGA ISTVÁN Szerkesztenék: 1908—19*5. KttKMÖCZV ZOLTÁN dr., I9Í6—1931., Prot. MORELLI GUSZTÁV Fogorvosi Szemle 64. 161—163. 1971. A Semmelweis Orvostudományi Egyetem Fogpótlásiam Klinikájának (igazgató: Schranz Dénes dr. egyetemi tanár), Diet etikai Tudományos Munkacsoportjának és Kórélettani Intézetének (igazgató: Sós József dr. egyetemi tanár) közleménye A mennyiségi és minőségi fehérjehiány hatása a kísérleti állatok metszőfogainak kémiai összetételére írta: FÁBIÁN TIBOR dr., SZELÉNYI ISTVÁN dr., ZELLES TIVADAR dr. és FEJÉRDY PÁL dr. Korábbi közleményünkben leírtuk, hogy a táplálék fehérjetartalmának meny­­nyiségi és minőségi megváltoztatása milyen hatást fejt ki a fehér patkányok metszőfogainak növekedésére [1]. Jelen kísérleteinkban pedig azt vizsgáltuk, hogy milyen hatással van a fehérjehiányos táplálék a kísérleti állatok metszőfo­gainak kémiai összetételére. A fogak keményállományának három fontos, mennyiségénél fogva is döntő jelentőségű összetevőjét: a fehérjét (illetve nitro­gént), a foszfort és a calciumot vizsgáltuk. Anyag és módszer Kísérleteinket a Kórélettani Intézet tenyészetéből származó nőstény fehér patkányokon végeztük. Az egyes állatcsoportokat fehérjehiányos, methionin­­hiányos, illetve normális fehérjetartalmú diétával tápláltuk, az előző közlemé­nyünkben leírtak szerint [1]. A kísérlet kezdetén, majd ezt követően kétheten­ként levágtuk az állatok bal alsó metszőfogát, a gingiva szélétől 1—2 mm-re. A levágott fogdarabkákat letisztítottuk, desztillált vízben mostuk, majd 90 °C-on 24 óráig szárítottuk. Az így előkészített anyagból határoztuk meg a nitrogén, a foszfor és a calcium mennyiségét. A fogak nitrogéntartalmát mikro-Kjeldahl-eljárás szerint határoztuk meg kénsavas roncsoló elegyben, 350 °C-on (elektromos fűtés) történő roncsolás után. A roncsoló elegy összetétele: 25%-os kénsavban oldott 10% Na2S04 és 1% elemi szelén. Az anorganikus foszfortartalmat is az előbbiek szerint elroncsolt anyagból vett mintából határoztuk meg szerves oldószerrel történő extractio után. Az analitikai kémiában használatos módszert Zelles [2] által biológiai anyagban történő méréshez módosított formájában alkalmaztuk. Az ammónium-molib­­dáthoz kötött foszfort a savtartalmú vizes közegből izobutilalkohollal kivon­tuk, majd ónkloriddal történő redukció után a kialakult kék színt fotométerrel

Next

/
Thumbnails
Contents