Fogorvosi szemle, 1971 (64. évfolyam, 1-12. szám)
1971-05-01 / 5. szám
130 SUGÁR L. DR— SALLAY К. DR.—GÜRTLER A. DR. nek íny vérzés és foetor a panasza. Ez a kezdeti forma is lehet következményes; diabetes mellitus, traumas occlusio, orthodontiai anomalia a leggyakoribb kiváltó faktorok. 2. A fenti tünetek mellett — amikor csak a gyulladás dominál — már a proc. alveolaris csontpusztulása is jelentkezik a gyökér nyaki harmadában. A klinikai képre lágyrésztasak, ill. a fognyak és gyökér denudatiója egyaránt jellemző. 3. A proc. alveolaris további pusztulását látjuk a gyökér középső és csúcsi harmadában. A fogak mozgathatók. Pyorrhoea alveolaris gyakori. Fogágytályog mindhárom csoportban előfordulhat. Eredményele 1969. szeptember óta a fenti módszerrel 80 beteget (29 férfit és 51 nőt) kezeltünk, akik jelenleg is ellenőrzésünk alatt állnak. Életkoruk: 13—83 év között változott. Súlyosság szempontjából az I. csoportba 27, a II. csoportba 24, a III. csoportba 29 beteg tartozott. A 80 beteg közül 48 olyan régi betegünk volt, akiket csak állandó helyi kezelés mellett lehetett volna panaszmentesen tartani. Ezek állandó kezelésre nem jártak, parodontalis állapotuk lassan elromlott, ellenőrző vizsgálatok alkalmával ínyükön minden alkalommal gyulladást, rosszabbodást tapasztaltunk. Régi és új betegeink évek óta szenvedtek parodontopathiában. Betegségük időtartama 1/2 év és 20 év között változott, átlagban 7 év volt. 53 beteg részesült egy kúrában (20 tabl. Kiion), 17 beteg két kúrában (40 tabl. Kiion) és 10 beteg három kúrában (60 tabl. Kiion). Kivétel nélkül mind a 80 esetben javulás mutatkozott, a foetor és az ínyvérzés átlagban a negyedik napon megszűnt és a beteg panaszmentessé vált. Ennek ellenére a kúrát a tizedik napig folytattuk. A beteget akkor megvizsgálva azt láttuk, hogy ínye gyulladásmentes, kivéve azokat a betegeket, akiknél valamely helyi irritativ tényező (híd, tömés) a gyulladást fenntartotta. Érdekes, hogy azok a betegeink, akik fogukat csikorgatták, ínygyulladásuk megszűnte után a csikorgatást is elhagyták. Minél korábbi stádiumban került a beteg kezelésre, általában annál eredményesebbnek találtuk a kezelést. Kevésbé volt kielégítő az eredmény azoknál a betegeknél, akiknek foghiánya, mozgó foga, rossz fogpótlása volt, mert a fogak nem szilárdultak meg, a rossz fogpótlás tovább is gyulladást tartott fenn. Tehát azon I. csoportba tartozó betegeinknél kaptuk a legjobb azonnali eredményt, akiknek ép vagy szanált fogazatuk volt. A II. és III. csoportba tartozó, ínytasakkal, mozgó fogakkal bíró pyorrhoeás betegek is javulást mutattak, a tasakváladék megszűnt, de a tasak maga nem. Amennyiben ilyenkor megszüntettük a tasakot, és drót ligatúrával sineztük a fogakat, teljes gyulladásmentességet értünk el. Az első eredményes kúra befejezése után átlag 1 hónappal 27 betegünkön recidiva keletkezett: ínygyulladás, íny vérzés, tasakváladék, foetor, parodontalis abscessus. Újabb kúrát (20 tbl. Kiion) írtunk elő, mellyel betegeinket ismét panaszmentessé tettük. Ezek a betegek súlyossági szempontból mindnyájan a III. csoportba tartoztak, akiken a szükséges helyi beavatkozásokat (Neumann-műtét, sinezés, fogpótlás) még nem végeztük el. Ugyancsak ide tartoztak a súlyos diabetes mellitusos esetek is. A 24-ből 10 betegünknek harmadik kúrát is rendeltünk, amely ismét átmeneti javulást eredményezett. Mellékhatást alig észleltünk, és az is független volt a beszedett tabletta mennyiségétől. Enyhe émelygésről, hasmenésről, rossz szájízről és két esetben menses-eltolódásról panaszkodott néhány beteg.
