Fogorvosi szemle, 1971 (64. évfolyam, 1-12. szám)

1971-01-01 / 1. szám

1971. január

LXIV. évfolyam 1. szám

FOGORVOSI SZEMLE

FŐSZERKESZTŐ: Prof. Dr. VARGA ISTVÁN

Szerkesztették: 1908—1935. KORMÖCZY ZOLTÁN dr. I9SB— »9*1. Prot. HO BELLI GUSZTÁV

Fogorvosi Szemle 63. 1—4. (1971)

A Központi Stomatologiai Intézet (igazgató-főorvos: Orsós Sándor dr.) és a Semmelweis Orvostudományi Egyetem Szájsebészeti és Fogászati Klinikájának (igazgató: Berényi Béla dr. egyetemi tanár) közleménye

A felső ajak rendellenességének korrekciója

Irta: DÉNES JÓZSEF dr. és UNGER ANDRÁS dr.

A m. orbicularis orisnak, a belesugárzó egyéb száj körüli izmokkal együtt, fontos szerepe van a szabályos fogsor kialakításában és jelentős szerepet játszik a fogazati anomáliák keletkezésében is. Mindazok a tényezők, amelyek megbontják a m. orbicularis oris és a facialis izomzat működésének egyensúlyát, legtöbbször fogazati eltérésekhez vezetnek (Nieberg, Barii és Moyers). így például az ujjszopás, a rendellenes nyeléstipusok, a száj légzés stb. Az ajakizomzat funkcionális zavarainak következményei megnyilvánulhatnak magának az ajaknak helyzeti vagy alaki elváltozásaiban is. Leggyakoribb helyzeti eltérés az, amikor az ajkak nyugalmi helyzetben nem érintkeznek, köztük rés van, és többnyire látszanak a felső metszőfogak („incompetens” helyzet; Dickson). Ezekben az esetekben elektromiográfiás felvétel segítségével a felső és az alsó ajak, esetleg a jobb- és bal oldali ajakrészlet között működésbeli eltérés mutatható ki (Barit, Grober, Schlossberg és, Moyers). Ez megnyilvánulhat asynchron izomkontrakciókban, vagy az elektromiogramm amplitúdójának és frekvenciájának eltéréseiben. A nem kielégítő izomtónus kimutatható, ha gyenge, akaratlagos izomkontrakció alatt a felső és az alsó ajakról egvidőben felvett elektromiogrammokon különbség van az amplitúdókat és a frekvenciákat illetően (Schlossberg). Rendszerint az alsó ajak tónusa erősebb, működése aktívabb. (Ez nagyobb amplitúdó és magasabb frekvencia-értékben nyilvánul meg.) Gräber szerint ilyenkor „hypofunctiós” felső ajakról és „hvperfunctiós” alsó ajakról, valamint „hyperactiv” m. mentálisról beszélünk. A megfelelő fogazati anomália főként az Angle II. osztály 1. csoportjába tartozik.

Az ajak alaki eltérései közül jelentős az ajak megvastagodása. Ez az állapot hátrányosan befolyásolja az arcvonásokat és igen feltűnő. Egyéb kiváltó okok mellett ez is visszavezethető funkcionális eltéréshez. A szájon át történő légzés, és az, hogy a nem megfelelő izomtónus miatt az ajkak nyugalmi helyzetben nem érintkeznek, az ajkak (különösen a felső) nyálkahártyájának és az ajakpírnak a kiszáradását eredményezi, és mint állandó inger, krónikus gyulladást tarthat fenn. Ez a nyirokpangás folytán a hám alatti kötőszövet felszaporodását eredményezi. Az ajak tartósan megvastagodik. A megvastagodás olyan méreteket ölthet, hogy sebészi beavatkozás válik szükségessé (Sugár).

Egyik ilyen esetünket ismertetjük: Cs. К. 11 éves fiú felső ajka nagymértékben megvastagodott. Az ajkak nyugalmi helyzetben nem záródtak, négy felső