Fogorvosi szemle, 1971 (64. évfolyam, 1-12. szám)
1971-03-01 / 3. szám
ANTIBIOTICUMOK 89 91 beteg közül 60 betegnél sikerült a tenyésztés. A 60 betegből nyert gennyből 69 törzs tenyészett ki. Ezek: Staphylococcus aureus haem.............................................................27 Streptococcus pyogenes......................................................................20 Streptococcus viridans........................................................................17 Staphylococcus albus..................................................................... 2 Escherichia coli................................................................................ 1 (parotitis) Pseudomonas aeruginosa (pyocyanea.) ......................................... 1 Pharingococcus............................................................................... 1 A vizsgálatra küldött gennyet, minden esetben extraoralis feltárásból nyertük, steril feltételek mellett. Vizsgálataink szerint a penicillin-streptomycin kombináció a kitenyésztett törzsek 98%-a ellen, a Methicilün (vagy Methicillin-penicillin kombináció) a törzsek 95,5%-a ellen, a Tetran-B pedig a kórokozók 91%-a ellen bizonyult volna célzott terápiás beavatkozásnak. Gyenes és Bartha [8] az utóbbi időben több olyan staphylococcus törzset találtak, melyek Streptomycin és Tetran-B-vel szemben resistensek voltak, ezért megbízhatóbb eredményt tulajdonítanak — főleg súlyosabb esetekben — a Sygmamycin, ill. Oletetrin (Tetracyün és Oleadomycin) nevű kombinációnak. Pár szót kell itt „mondanunk” az antibioticum kombinációkról és a keresztresistentiáról. Sokan nem szívesen alkalmazzák a kombinációkat, mert a Synergismus a szervezeten belül ritkán bizonyítható, s a legtöbb esetben csak az egyik komponensre van szükség. Célzott kezelésnél mi sem ajánljuk, hanem csak akkor, ha a kórokozó ismeretlen. A penicillin-streptomycin kombinációt vizsgálataink statisztikai értékelése indokolja. (Mi nem találtunk streptomycinnel szemben resistens staphylococcus törzset.) A Methicillin-penicillin kombinációt pedig a következő indokok alapján adjuk: A Methicillin a penicillinaset termelő kórokozók anyagcseréjét annyira lassítja, hogy a penicilünasetermelés a minimumra csökken. Ha nagy adagban adjuk, akkor ezt a minimális mennyiséget meg is köti. Ezután a nála hatásosabb penicillin érvényre tud jutni. Ha nem célzott kezelés alkalmával a beteg nem gyógyul, szükségesnek látszik az antibioticumok váltása. Ilyenkor kell gondolnunk a kereszt-resistentiára. Mivel a tetracyclinek között a kereszt-resistentia komplett, ezek felcserélését egymással, csak intolerantia indokolja. Ugyancsak ne adjunk helyettük Sygmamycint, mert annak csak egyik komponense lehet ilyen esetekben hatásos (Oleandomycin). Tekintettel arra, hogy az Erythromycin és Oleandomycin között gyakori a kereszt-resistentia, hatástalan Erythromycin-kezelés alkalmával ne térjünk át Sygmamycinre, hanem helyette tetracyclineket adjunk. Helytelen kombináció a penicillin és Chloramphenicol. A baktériumok sejtfalának építése és lebontása dinamikus egyensúlyban van. A penicillin a synthesist gátolja. így a lebontást végző enzim, a mucopeptidaz túlsúlyba kerül. A Chloramphenicol azonban az enzim synthesisével interferál. Az antibiotikus kezelés nem várt eredményei Az antibioticumok alkalmazásakor nemcsak gyógyító hatás jöhet létre, hanem sok esetben károsító is. Ez utóbbinak az okát vagy az orvosi működésben, vagy magában a gyógyszerben találjuk (toxikus hatás). Az orvos leggyakrabban akkor követ el hibát, ha az antibioticumokat 1. helytelen indikáció alapján rendeli, 2. helyileg alkalmazza, 3. megelőzés céljából adja, 4. túlzottan bízik annak hatásában.
