Fogorvosi szemle, 1971 (64. évfolyam, 1-12. szám)
1971-03-01 / 3. szám
ANTIBIOTICUMOK 87 Az antibioticumokkal való visszaélések megszüntetése és minden olyan terápiás módszer mellőzése, ami a resistentia kialakulásához vezethet. A következőkben erről még lesz szó. Ajánlották egyes antibioticumok szüneteltetését is. Ellene szól Wickmann [15] vizsgálata, aki a gyógyszer elhagyása után még öt hónap múlva is tudott kimutatni Erythromycin-resistens törzseket az osztályán. A műtőben nem elég az asepsis, hanem super asepsisre van szükség, amihez hozzá tartozik a Gushing által ajánlott „szótlan” műtét is, a cseppfertőzés lehetőségének csökkentésére. Fokozott figyelem a kórházi hygienére. Ennek tárgyalása túlhaladja a dolgozat kereteit. Újabb antibioticumok bevezetése nem oldja meg a kérdést, már csak azért sem, mert új resistentia fejlődhet ki. Arányi és Milotay [2] szerint a staphylococcus epidemiológiai jelentősége oly nagy, hogy annak megoldása új módszereket kíván. Ilyen lehet pl. az általuk kidolgozott aktív immunizálás anatoxinnal és autovaccinával vegyesen. — A Pseudomonas pyocyanea ellen javasolt antibioticum a Polymyxin-,,M”. Amint említettük, hatásos terápiás eredmény csak „célzott” kezeléstől várható. A gyakorló orvosnak azonban erre gyakran nincs módja. így pl. a beutaló orvos egyéb okok mellett azért sem tud antibiogrammot készíttetni, mert ehhez meg kellene operálnia a beteget. (Ha csak nem végez próbacsapolást.) A beteg sokszor súlyos septikus állapotban kerül kórházba. Indokolt az antibioticumok valamelyikének adása addig is, míg az antibiogramm elkészül. Vannak olyan száj körüli lobos folyamatok, melyeknél a műtét — legalábbis kezdetben — ellenjavallt. így itt sem juthatunk antibiogrammhoz. Pl.: Thrombophleb. vena fac. ant., furunculus labii sup., osteomyelitis mandib. Előfordul az is, hogy várnunk kell a műtéti beavatkozással addig, míg a lobos folyamat beolvad, vagy a szájzár oldódik. Ennek siettetése és a beteg általános állapota szükségessé teszi antibioticum adását. Célzott kezelést itt sem tudunk végezni. Pl. Phlegmone linguae, phlegmone spatii pterygomandib., parotitis acuta, dentitio diff. esetén. Megeshet az is, hogy az antibiogramm eredményét nem használhatjuk fel. Pl. a kenetben több fajta Gram-pozitív coccus látható, de csak egy, mondjuk a Staphylococcus albus tenyészthető, amelyik pedig nem szokott pathogen lenni. Ha a terápiában ennek az antibiogrammját vesszük tekintetbe, nem biztos, hogy célzott kezelést alkalmazunk. Az utóbbi időben gyakran találkozunk negatív tenyésztési lelettel. Azt tapasztaljuk, hogy a gennyből készített kenetben több fajta baktérium is látható, amelyek azonban nem tenyésznek ki. így antibiogramm sem készíthető. Ugyanakkor a folyamat nem gyógyul, sokszor pedig — amint arra Adler [1] is rámutatott — atipusossá válik. Ezeknek a betegeknek legnagyobb része már előzetes antibioticum-kezelésben részesült. Régebbi vizsgálatainknál, a küldött anyag 27%-ából nem sikerült a tenyésztés. Ez a szám napjainkban 50%-ra emelkedett. A gyakorló orvost az érdekli, hogy minden olyan esetben — amikor az antibiotikus kezelés szükségesnek látszik, de célzott kezelés nem alkalmazható — milyen gyógyszert adjon a betegének. Amennyiben a kórokozót festett készítményből identifikálni tudjuk, akkor az 1. táblázat — melyet az általános sebészet területéről vettünk (Kós 10J — segítséget nyújthat, ha nem is adja az aktuális érzékenységet. A táblázathoz csak annyi kiegészítést fűzünk, hogy actinomycosis-cervicofacialis ellen penicillint javaslunk, penicillinre túl érzékeny betegeknek pedig Kiiont. (Széles sebészi feltárás mellett.)
