Fogorvosi szemle, 1970 (63. évfolyam, 1-12. szám)
1970-03-01 / 3. szám
POLYCYTHAEMIA 79 A részletes stomatologiai klinikai vizsgálat mellett minden betegen rtg-felvételeket készítettünk a maxilláról és mandibuláról, valamint biopsiát végeztünk az ínyből és a szájnyálkahártyából. A 22 beteg közül 4 teljesen fogatlan volt, 18-on különböző, de csekély számú maradó fogat találtunk. Ismeretes, hogy Vaquez—Osler-kórban a parodontium pusztulása és a fogazat elvesztésének üteme fokozódik. Mivel betegeink átlag életkora 56 év, s a betegség fennállásának időtartama átlagban 6 év volt, a talált foghiányt, legalábbis részben, a betegek életkora is kellően magyarázhatja. A nyálkahártya klinikai vizsgálata kapcsán elsősorban azt igyekeztünk tisztázni, hogy a fentebb már leírt, a betegségre jellemző elváltozásokon kívül [7, 14, 15, 16] vannak-e olyan tünetek, amelyek az alapbetegség exacerbatiojával hozhatók kapcsolatba. Betegeink többségükben azt mondták el, hogy szájpanaszaik tulajdonképpen a polycythaemia vera fennállása óta megvannak. Az utóbbi hetekben azonban korábbi panaszaik kifejezetten fokozódtak, nevezetesen ínyük vérzékennyé vált, étkezéskor fájdalomérzés támadt az ínyben és a nyelvben. Emellett olyan jelenséget is észleltek, amely eddig nem volt: így addig is mozgó fogaik fájdalmassá, gyulladttá váltak (periodontitis acuta). Az alábbiakban táblázatban szemléltetjük a heveny szájpanaszok és a betegség haematologiai stádiuma közötti összefüggést. Táblázat Betegség stádiuma Betegek száma Teljes fogazathiány A cut szájgyulladás tünetei V vt-szám átlagértéke Exacerbatio .............. 18 3 17 7 250 000 Remissio ..................... 4 1 — 4 420 000 A táblázatban látjuk, hogy az exacerbatiós stádiumban levő 18 beteg közül 17-nek voltak hevenyen támadó, ill. fokozódó szájpanaszai. Ezek objektív tünetekben is manifesztálódtak (congestio, gyulladásos elváltozások, vérzékenység). A 18 exacerbatiós stádiumban levő polycythaemia verás beteg közül az egyetlen fogatlan beteg száj nyálkahártyája épnek látszott. A 4 remissiós stádiumban levő beteg szájnyálkahártyáján heveny tünetek nem mutatkoztak. Szövettani vizsgálat céljából íny- és szájnyálkahártya-mintákat a következőképpen nyertünk. A kijelölt ínyterületet 2 %-os Lidocain—HCl oldattal infiltráltuk, majd mucoperiostealis lebenyt készítettünk és ezt kimetszettük. A sebet bevarrtuk. Az 1. ábra 2. ábra