Fogorvosi szemle, 1970 (63. évfolyam, 1-12. szám)
1970-02-01 / 2. szám
KÖNYVISMERTETÉS 55 KÖNYVISMERTETÉS George E. Myers: Textbook of crown and bridge prosthodontics. „I(Korona és hídpótlások kézikönyve.) C. V. Mosby Company 1969. 283 old. 383 ábra. ÁRA 9,— dollár. A könyv elsősorban orvostanhallgatóknak Íródott, és tömör, jól érthető formában tartalmazza a hídtervezés és -készítés alapelveit. Az egyes fejezetek azonban a tömörség mellett minden lényeges részletre kiterjedően íródtak, és így azok nagyon hasznosak lehetnek a gyakorló fogorvos számára is. A könyv két fő részből áll. Az első részben a rögzített hidak alkotórészeit tárgyalja, és hídtervezéssel foglalkozik. A hídhorgonyokat három csoportba osztja: intracoronalis, extracoronalis és intraradicularis horgonyokra, majd külön-külön tárgyalja az egyes hídhorgony fajtákat, azok típusait, indikációit és előkészítésüket. Az inlay-k közül leginkább az MOD inlay-vel foglalkozik, amely teljes rágófelszínvédelem mellett a legalkalmasabb híd horgonynak .^Részletesen taglalja a háromnegyed koronákat, indikációjukat, kontraindikációjukat. Ábrák és fényképek segítségével részletesen leírja az előkészítés menetét és annak módozatait. Említést tesz a mesialis félkoronáról, amelynél a fog distalis része nincs előkészítve és nem fedi a korona. Beszél még a buccalis háromnegyed koronáról is, ahol a fog lingualis felszíne marad szabadon. Hasonló módon foglalkozik a teljes öntött koronákkal, a teleszkópos koronákkal és a veneer koronákkal. Az intraradicularis horgonyok közül a klasszikus Richmond-koronát és a műcsonkos csapos koronát tárgyalja. Külön ismerteti a pinledge horgonyokat, és megjegyzi, hogy egyre nagyobb mértékben alkalmazzák azokat, mert kevés fogszövet feláldozása mellett jó tartást és kitűnő esztétikai hatást biztosítanak. Itt említi meg a különféle párhuzamosítókat is. Leírja a hídtestekkel szemben támasztott követelményeket és kimerítően foglalkozik azok különféle fajtáival. Az első rész utolsó fejezete a hídtervezésről szól. Különféle típusos foghiányesetekben ismerteti a lehetséges jó megoldásokat. A könyv második része a hídkészítés orvosi vonatkozásaival foglalkozik. Nagy jelentőséget tulajdonít a pontos kezelési tervnek és a tanulmányi mintán végzett előtervezésnek. Részletesen foglalkozik a jó előkészítés feltételeivel, kimerítően ismerteti a különböző átmeneti megoldásokat, a destruált csonkok tömését, ideiglenes koronákat, ideiglenes hidat, immediát fogsort és helyfenntartó készülékeket. Lenyomatvételre a rugalmas lenyomatanyagokat ajánlja, így a szilikonbázisú, hydrocolloid és alginát alapú anyagokat. A rézgyűrűs technikát és a gipsz használatát idejétmúltnak és helyettesíthetőnek tartja, bár bizonyos esetekben elismeri azok létjogosultságát. A szilikonbázisú lenyomatanyagok használatát tartja legjobbnak, mert erről is készíthető galvanoplasztikus minta. Ismerteti a száj és a fogak előkészítését a lenyomatvételre és a különféle lenyomatvételi eljárásokat. Külön fejezetet szentel az occlusiós viszonyoknak, az articulatoroknak és a modellek articulatorba való beállításának. A szájba próbált hídhorgonyokról nem vesz lenyomatat, hanem a laboratóriumi mintán a horgonyokat drót és önkötő akrilát segítségével összesínezi, majd levéve azokat a szájba próbálja. Ha az így bepróbált horgonyok nemülnek pontosan a pillérfogakon, akkor az újra felhelyezett horgonyokkal lenyomatat vesz szilikonbázisú anyaggal. Leírja a hidak ideiglenes és végleges becementezésének módját. A hidak rögzítésére a cinkoxid-eugenol cementet tartja a legjobbnak, mert nem izgatja a pulpát és megnyugtatja az érzékeny pillórfogat. Az utolsó fejezet a technikai laboratóriumban használatos öntési műveletekkel foglalkozik kimerítő részletességgel. A sok fénykép és rajzos ábra hozzátartozik a könyv szép kiviteléhez, és nagyban elősegíti az ott leírtak jó megértését. Ez pedig a Mosby Kiadó bőkezűségét dicséri. Divinyi Tamás dr.
