Fogorvosi szemle, 1970 (63. évfolyam, 1-12. szám)

1970-02-01 / 2. szám

DERIVATOGRÁFIA

43

A derivatogramok értékelésekor legtöbb nehézséget a hosszan elnyúló folyamatban eltávozó, zárványként vagy szerkezetben kötött víz okozta. Mivel a súlyállandóság még 1030°-on sem következik be, a főleg Ca-foszfátból álló vízmentes maradék mennyiségét csak maximális értékként tudtuk megadni. Kötött víz távozik el az organikus rész égése alatt is. A szervesanyag gyors, minél alacsonyabb hőmérsékleten történő elégetésének azért tulajdonítunk jelentőséget, mert így a szervesanyag-tartalom, valamint a kötött víz mennyiségének pontosabb meghatározására van lehetőség.

Myers és Myrberg szerint [6] a 900°-on izzított zománc vízmegkötő képessége jelentősen megváltozik az organikus rész elégése vagy a zománc ultrastruktúrájának megváltozása miatt. A 2. ábránk szerint éppen 900° környékén súlycsökkenéssel járó folyamatok vannak, melyek következtében nemcsak a struktúra, hanem a kémiai szerkezet is megváltozik.

Egyébként a szabadvíz megkötéséért véleményünk szerint az organikus rész a felelős, vagy az organikus rész égése alatt (220—540° között) a struktúrában bekövetkező valamilyen változás. Erre a következtetésre 110°-on 3 órán át szárított, ill. derivatografiás körülmények közt 540°-ig hevített dentin rehidratációjának vizsgálata során jutottunk. A 110°-on szárított dentin szobahőmérsékleten néhány óra alatt visszaveszi víztartalmának felét, ugyanakkor az 540°-ig hevített minta 3 napos rehidratáció után sem bizonyult higroszkóposnak.

A fogak meszesedési folyamata derivatogramok segítségével nyomon követhető. Tejfogak zománcáról is készítettünk felvételeket és azt találtuk, hogy %-os összetételét tekintve a maradandó fogak zománca és dentinje közti közbülső értékkel jellemezhető.

IRODALOM. 1. Paulik P.—Paulik J.—Erdey L. : Zschr. Anal. Chem. 160, 241, 1958. — 2. jSerényi M.: Gyógyszerészet. 10, 443, 1966. — 3. Myers, H. M. : Nature, 206, 713, 1965. — 4. Herényi M.—Liptay O.—Babies A.: Zschr. Úrol. 61, 209, 1968. — 5. Deakins, M. : J. D. Rés. 21, 429, 1942. — 6. Myers, H. M.—Myrberg, N. : Acta Ódont. Scand. 23, 953, 1965.

M. B e p e h h, A. M a ji a t h h c k h, Jf. HBa»KneBHi: TepMoamAumimechcoe (depueamozpacßunecKOe) uccAedoeatme 3mo.au u denmana.

1Í3 ÆepHBaTorpaMM mcokho aejiaTb bmboa oTHOCHTejibHo npoueHTHoro coeraBa npo6, a TaK>Ke OTHOCHTejibHo Toro, Kanaa TeivtnepaTypa HatiSoJiee nogxoaamaa æjih onpeaeaeHH« KOJiHwecTBa CBo6oaHoií BOflbi h opraHHHecKHx BeipecTB. Rjia onpeaejieHHH KOJiHnecTBa opraHHMeCKHX BemecTB aBTopbi peKOMeHßyioT HarpeBam-ie ao TeiwnepaTypbi 400 °C b atMOC<{>epe KHCJiopoaa 6e3 npnőaBaemiH KaKnx-jin6o BemecTB. O.wajib h aeHTHH npa Teiwnepa- Type CBbmie 600 °C npn ycjiOBHax anHaMHHecKoro Harpeßa oßaaaaioT pa3an3HbiMH npoueccaMH pacmeruiemm n aawe npu TeMnepaType b 1000 °C eme He aocTnraeTca iioctohhctbo Beca.

Dr. B e r é n y i, M.—Dr. Malatinszky A.—Dr. Ivánkievicz, D. : Thermoanalytische ( derivato graphische ) Untersuchung des Emails und Dentins.

Aus den für thermoanalytische Untersuchungen geeigneten Derivatogrammen kann man auf die perzentuelle Synthese des Modells schliessen, ferner darauf, welche Temperatur für die Bestimmung der Mengen der freien Wasser- und organischen Substanzinhalt am entsprechendsten wäre. Autore empfehlen zur Bestimmung der organischen Substanzmenge eine 400° — Erhitzung in Oxigen-Atmosphäre. Email und Dentin verfügen nach 600° über mehr Zersetzung — unter dynamischen Erhitzungsumständen — und sind auch bei 1000° nicht gewichtsstabil.